Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján

Rúddal való mérésnél is általában az ingával való mérésnél elmondottak az irányadók és csak a mélységmérés eszköze változik. Mélységmérésre igen kemény medernél a fából készített szondarúd használható. Pontossága közepes, kezelése nagyobb sebességnél és mélységnél gyakorlatot igényel és csak mélységmérésre használható. Laza talajnál egyáltalán nem használható. Vízhozammérésekkel kapcsolatban ritkán kerül alkalmazásra. A gyakorlatban inkább a sebességmérésnél használatos, tárcsával ellátott rudakat használják szelvényfelvételnél is.

A mélységnek megfelelő hosszúságú összeerősített rúdkészletre a talaj keménysége szerint különböző átmérőjű tárcsát kell szerelni. Általános esetben 0,15 m, lazább talajnál 0,20 m, iszaposnál pedig 0,25 m átmérőjű tárcsát kell elhelyezni a rúd aljára, hogy a rúd ne süllyedjen a talajba jelentős mértékben.

A kijelölt mérési függélyekben a rudat leszúrjuk a fenékig és cm-es pontossággal leolvassuk a víz szintjét a rúd beosztásán. Közben a rudat gondosan függőlegesen tartjuk. Ez a leolvasás nem jelent nehézséget szélmentes időben, kis sebességeknél, mivel ilyenkor csendes a vízfelszín. Hullámzó vízfelszínnél a lehetőséghez képest a vízingadozás középértékét kell meghatározni azonos módon. A rúd leszúrásánál meg kell figyelni a rúd besüllyedésének mértékét is és amennyiben az több néhány cm-nél, vagyis jól észlelhető, akkor a jegyzőkönyvbe is be kell jegyezni.

Áthidalásról való mérésnél eltérés a csónakról való méréstől csak a mélységmérésben van. Áthidalásról való mérésnél ugyanis a legtöbb esetben nem tudjuk közvetlenül leolvasni a vízmélységet a rúdról, mivel a víz felszínénél lényegesen magasabban vagyunk. Mélységmérésnél először a rudat addig süllyesztjük, amíg a rúd tárcsája éppen eléri a víz felszínét. Ez felülről is jól megfigyelhető. Ebben a helyzetben leolvassuk a rúdon a korlát vagy az áthidalás pályatestének szintjét, majd a rudat a fenékig süllyesztjük és újra leolvassuk a rúd állását. A mélységet a két leolvasás különbségéből számítjuk. Ez az eljárás nehézkesebb, mint az egyszerű leolvasás és általában pontatlanabb is, de nagy sebességeknél, amikor a rúdon erősen torlódik a víz, a közvetlen leolvasásnál pontosabb eredményt ad.

A mélységmérés, főleg iszapos medernél célszerűen külön mélységmérő tárcsával történhet. Ebbén az esetben a rúdra csak kis átmérőjű tárcsát helyezünk, vagy egyáltalán nem is teszünk tárcsát és a rudat erősen benyomva az iszapba állapítjuk meg a mélységet. Utána a kábelen egy nagy átmérőjű, könnyű tárcsát engedünk a rúdon csúsztatva először a vízfelszínre, majd a fenékre. A vízfelszín és a fenékleolvasás különbsége adja ebben az esetben a tényleges mélységet. A rúddal mért és a tárcsával mért mélység különbségéből pedig az iszap vastagságát számolhatjuk.

Köves, burkolt vagy kemény altalajú medernél ne használjunk csúcsot a rúdhoz, hanem csak kis átmérőjű talpat a rúd végének védelmére, mivel ebben az esetben minden mélységértéket a csúcs hosszával növelni kell. Köves medernél és meredek rézsűnél általában tárcsát nem szabad használni, mivel ilyenkor nem a rúd vége ér le a fenékre, hanem a tárcsa széle, tehát tulajdonképpen nem a kívánt helyen végezzük a mélységmé125