Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)
Előszó
tése. Ezután kerülhet sor harmadikként magára a mérésre, amit negyedikként a feldolgozás és értékelés követ. Könyvünk ezekhez a feladatokhoz kíván segítséget adni. Magyarországon a vízmérés szép hagyományokra tekinthet vissza. A XIX. század negyvenes éveiben már sebességmérő szárnyas folyami méréseket végzett Vásárhelyi Pál, a neves magyar vízimérnök, az Al-Duna és a Tisza-szabályozás tervezője. A XIX. század hetvenes éveiben a folyami vízhozammérés már a budapesti Műszaki Egyetem gyakorlati oktatási anyagában szerepel. A Vízrajzi Osztály megalakítása után a század utolsó két évtizedében a Kárpát-medence számos vízfolyásán végeznek vízhozamgörbe megállapítása céljából úttörő jellegű méréssorozatokat. A felszabadulás után nagymennyiségű mérési feladat jelentkezik, amelyeket néha igen kedvezőtlen körülmények között, elavult mérőfelszerelésekkel kellett végrehajtani. Ugyanakkor kerül sor a sebességmérő- szárnyas mérés módszertanának egységesítésére, amely a Vízrajzi Intézel utolsó éveire esik. Az 1950-es éveket megelőzően már többen rámutattak, hogy a kisebb vízfolyásokon a mérési módszerek gyökeres megváltoztatására, illetve a folyamatos vízhozammérés megoldására van szükség a vízhozamnyilvántartás céljából. Az ötvenes évek második felében már az 1952-ben alakult Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben alakítják ki azokat az irányelveket, amelyek a csatornákban és nyílt vízfolyásokban az egységes mérésekhez szükségesek. Ugyanakkor a mérőfelszerelés jelentős korszerűsítésére és kibővítésére is sor kerül. Az eredményekről a számos tanulmány mellett több összefoglaló mű számol be, amelyek hasznosságát nagy keresettségük is bizonyította. A hatvanas években a távjelzés és a gépi adatfeldolgozás szélesebb lehetőségei merülnek fel, amelyek már a közeljövőben gyakorlati alkalmazásra kerülnek. A gyakorlat oldaláról megnyilvánuló igények indították arra az Intézetet, hogy szűkebb körben közvéleménykutatást indítson és ez alapján döntött a VÍZHOZAMMÉRÉS című kézikönyv megjelentetése mellett. A Könyv tartalmának megválasztásánál figyelembe vették, hogy 1969- ben megjelent a Vízépítési műtárgyak vizsgálata c. kiadvány, illetve 1970- ben a Vízépítési hidraulika c. kiadvány. Előbbi a vízhozammérésen kívül szinte minden vízépítési tárgyú mérést felölel, bőven tárgyalva a sebesség- mérést is. Utóbbi a vízhozammérés különféle műtárgyainak (bukók, szűkületek, zsilipek) vízszállítására vonatkozó általános hidraulikai ismereteket foglalja össze. Ennek megfelelően jelen kiadvány kifejezetten, a különféle víz- hozammérési módszerekre összpontosíthatja tárgyát, az érdeklődök figyelmét felhívja az említett két műre. A könyv tárgyát a jelen szükségleteiből és a jövő fejlődésének lehetőségeiből válogaták ki. Az alapvető elvi ismeretek összefoglalásán túlmenően igyekeztek a gyakorlati tervezők, építők és üzemelők igényeit szem előtt tartani. Ehhez megfelelő ábra, grafikon és táblázatanyagot csatoltak. 10
