Starosolszky Ödön - Muszkalay László - Börzsönyi András: Vízhozammérés (VITUKI, Budapest, 1971)

II. Muszkalay László: Az esetenkénti vízhozammérés - 4. Vízhozammeghatározás a sebesség és a keresztszelvényterület mérése alapján

Ennél a mérésnél (II—4.15. ábra) a mérőcsónak egy tartókötélen (D) függ az L futócsiga és O függesztőkötél segítségével. A csónak helyzetét a P méter osztású kötélen lehet rögzíteni és a kormánylapát állításával lehet a megfelelő irányban haladni. Az úszótesten keresztben van elhelyezve

az N mérőhíd az A csőrlővel és R csigákkal a B kötélen függő F műszer leeresztésére, melyhez a G fenékérintkező csatlakozik. A műszer függőleges leeresztését biztosítja a csónak orrán túlnyúló M rúdon átvetett C és Cj kötél. A súlyt helyettesítő feszítő felülethez csatlakozó C kötél pedig biztosítja azt, hogy a műszer ne tudjon elfordulni számottevően. Szabatosabb méréshez a következő eljárást célszerű alkalmazni. A mérőhajó két tartókötélhez van erősítve úgy, hogy iránytűvel a hossztengelye minden esetben a szelvény irányára merőlegesre van állítva. A hajó oldalán két csőrlővel lehet leengedni a bifiláris műszertartót a mérőhajó tengelyével párhuzamosan. A csörlőkkel a műszertartó vízszintes rúdj át csak közelítően kell egyenletesen engedni, mivel a közepére csuklósán függesztett, súllyal terhelt tartórúd függőleges elhelyezkedése biztosítva van a vízszintes tartó bármely helyzeténél. Az iránytól való elfordulást a kellő távolságban elhelyezett két felfüggesztő szál biztosítja. Ennek az eljárásnak az előnye az, hogy viszonylag kis méretek mellett is szabatos mérést biztosít. Ugyanakkor a kezelése egyszerű, a mérőhajó mozgása minimális és az egész berendezést megfelelő műszer alkalmazásával iránymérésre is fel lehet használni.

Nagyobb vízfolyásokon a biztonság és a kényelmes mérés érdekében célszerű két csónakból összeállított ún. mérőtagot alkalmazni. Példaképp a svájci Eidg. Amt für Wasserwirtschaft által összeállított mérőtagot mutatjuk be (II—4.16. és 17. ábra).

107