Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
A kőris-szil-gyertyános tölgyes erdősítésekből kezdetben hiányoznak az elegy- fajok, de a csapadékos időszakokban betelepül és erőteljesen növekszik a magyar kőris, és a szárazabb időszakokban a gyertyán cserje, majd második koronaszint is kialakul. Elterjedése: az Alföldön csak a 1. Szatmár-Beregi-síkon fordul elő ez a KST- GY-FNY célállomány, de nem számottevő területen. A becslések szerint jelenlegi területe 200-500 ha-nál nem több, és ezek zöme is származék erdő. A kőris-szil-gyertyános tölgyesek termőhelye: A klímajellemzője a gyertyán. Az átlagos 55-58% légnedvességü (július 14 órai) és a 600 mm-nél nagyobb csapadékú területek elégítik ki klímaigényét. Erdészeti klímakategóriája: gyertyános tölgyes klíma. A hidrológiai viszonyok döntőek a kialakulásában. Az árterek-hullámterek középmagas fekvésének alsó részén, valamint az olyan változó vízellátású termőhelyeken él ez az erdőtársulás, amelyeken a többletvíz a vegetációs időben átlagosan legalább egyszer-kétszer feltölti a talaj természetes vízkapacitását. Erdészeti hidrológiai kategóriája: időszakos vízhatású, ill. változó vízellátású. A talajviszonyokat a genetikai talajtípusokkal, a termőréteg vastagságával és a fizikai talaj féleséggel jellemezzük. A kőris-szil-gyertyános tölgyesek a következő talajokon találhatók:- öntés erdőtalaj középmély, vagy mély vályogos, agyagos-vályog termőrétegén; az erdőtalaj A szintje kialakulóban, az öntésrétegek többé-kevésbé elkülönülnek, a kémhatás savanyú-semleges;- réti erdőtalaj középmély, vagy mély agyagos vályog, agyag termőrétegén; az erdőtalaj A szintje már mullhumuszos, a poliéderes réti talajszint 20-30 cm alatt még felismerhető, ebben a glejesedés időszakosan jelentős, de nem okoz talajhibát, a kémhatás savanyú-gyengén savanyú legalább az A szintben. A kőris-szil-gyertyános tölgyesek az Alföld értékes fafajú erdői. A kocsányos tölgyek szlavón jellegűek, és a magyar kőrisek is nagy értékű rönköt növesztenek 80- 100 év alatt. Az átmenti növénytársulások, így a kőris-szil-gyertyános tölgyesek térben és időben, a hidrológiai viszonyok változásától függően nagymértékben áthelyeződtek, ill. átalakultak, pl. gyertyános-kocsányos tölgyesekké. Múltbeli elterjedésüket még becsülni sem tudjuk. Az általános vízrendezéseket követően a Szatmár-Beregi-síkon kis részben szántóként, nagyobb részben legelőként hasznosították a területüket. Kőris—szil—tölgyliget (keményfaliget) (Fraxino pannonicae-Ulmetum) SOO Régebbi és általánosan ismert neve tölgy-kőris-szil ligeterdő, vagy ártéri erdő. A középmagas ártéri szintek, ill. a változó, de bő vízellátású termőhelyek értékes erdőtársulása. A talaj vízkapacitásától függően változó szervesanyagtermelő, ,jó”-tól „gyengé”-ig terjedő fatermőképességű elegyes keményfaerdők. Az uralkodó fafajok a felső koronaszintben a kocsányos tölgy (Quercus Robur L), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia VAHL. ssp. pannonica SOÓ et SIMON), a vénicszil (Ulmus laevis PÁLL.), a fehér nyár (Populus alba L), a fekete nyár (Populus nigra L); a második koronaszintban a fentieken kívül a mezei szil (Ulmus minor MILL.), a mezei juhar (Acer campestre L). A cserjeszintje nagyon gazdag, benne a lombkoronaszint fafajainak cserjealakján kívül jellemzők: a feketegyűrű-juhar (Acer tataricum L), a mogyoró 96
