Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
tölgyesének uralkodó fafajai: kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy, csertölgy, molyhos tölgy, a második koronaszintben található a névadó tatárjuhar, a mezei juhar és mezei szil. A dús cserjeszintet a tatárjuhar, a bibircses kecskerágó, a csíkos kecskerágó, a fagyai, a veresgyűrű som, az egybibés galagonya, a parlagi rózsa, a kökény, az ostorménfa és a legeltetésre utaló boróka alkotja. MAJER A. (1968) a Középhegység löszborítású elővidékén 3 vízgazdálkodású (igen száraz, száraz, félszáraz) lösztölgyest különített el. Az erdőtípusai: Festuca sulcata Barázdált csenkeszes lösztölgyes Brachypodium pinnatum Tollas szálkaperjés lösztölgyes Poa angustifolia Keskenylevelű perjés lösztölgyes Poa nemoralis Ligeti perjés lösztölgyes Lithospermium purpureeo coeruleum Gyöngyköleses lösztölgyes Polygonatum latifolium Salamonpecsétes lösztölgyes Az erdőtípusokat a tatárjuharos lösztölgyesek felülvizsgálatával együtt újra kell értékelni. A kerecsendi tatárjuharos lösztölgyes kocsánytalan tölgyes, ill. cseres klímában többletvízhatástól független középmély vályogos termőrétegű barnaföldön, ill. csernozjom barna erdőtalajon áll. A további termőhelyértékeléshez nincsenek megfelelő vizsgálati adatok. A kerecsendi erdő vizsgálata alapján megállapítható, hogy az elnevezés félrevezető, mert nem löszön, hanem löszből kialakult erdőtalajon áll az erdőtársulás, és nem „az egykori lösz-erdősztyep erdője” (JAKUCS P. 1981). A tatárjuharos lösztölgyes cönológiai-ökológiai vizsgálatainak bizonytalansága miatt sem múltbeli, sem a jelenlegi elterjedését, értékelését nem lehet megadni. Azt azonban már ma is tudjuk, hogy mint klímazonális erdőtársuiás hazánk területének a 9%-át valamikor nem boríthatta, és jelenlegi területe sem teszi ki a 0,07%-ot, mert az alföldi löszterületek termőhelyein nem alakulhatott ki tatárjuharos lösztölgyes. Löszpusztagyep (Salvio [mutanti-nemorasaej-Festucetum rupicolae l„sulcatae”l) ZÓLYOMI 1958 Más néven: Löszpusztarét, GÓCZÁN 1959; Löszpusztarét (Salvio-Festucetum rupicolae) SIMON 1990. Háborítatlan löszpusztagyep hazánkban nincs, mert ezeket a mezőgazdálkodásra legalkalmasabb területeket vagy szántóföldi művelésbe vonták, vagy intenzíven legeltették. Ennek a klímazonális gyeptársulásnak cönológiai összetételét csak maradványfoltokból lehet rekonstruálni. Ezen ősi sztyeprétek helyi jellemzését, a mezőgazdasági művelés ellenére elvégeztük. A löszpuszta zárt gyeptakarójának fő fajai: a barázdált csenkesz, a kunkorgó árvalányhaj, a taréjos búzafü; kisebb egyedszámmal: a buglyos zanót, a magyar kutyatej, a ligeti és a konya zsálya, a hengeres peremizs, az aranyfürt őszirózsa és sok maradványfaj is (ZÓLYOMI B. 1969). A löszgyepek szervesanyag hozamát nem ismerjük, de a gabonatermesztés eredményeit alapul véve a csernozjom talajok humuszos rétegének (A szint) vastagságától és a humusz mennyiségétől függően jelentős lehetett. A hazai löszpusztagyepek típusait nem ismerjük, mert még kis területű zavart társulásaik sem maradtak fenn. A maradványfoltokból még következtetni sem lehet a különböző társulásaikra. 93
