Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
Erdészeti hidrológiai kategóriája: Többletvízhatástól független. A talajviszonyokat a genetikai talajtípusokkal, a termőréteg vastagsággal és a termőréteg fizikai talajféleségével határozzuk meg. Az Alföldön a gyertyános-kocsányos tölgyesek a következő talajokon találhatók:- agyagbemosódásos barna erdőtalaj középmély, vagy mély vályogos, agyagos- vályogos termőrétegen;- rozsdabarna erdötalaj mély, vagy igen mély homokos termőrétegen, gyakori, hogy a C szint kovárványos homok;- agyagbemosódásos rozsdabarna erdőtalaj mély homokos vályog termőrétegen;- öntés erdőtalaj közepes, vagy mély homokos-vályog, vályog, agyagos-vályog termőrétegen. A gyertyános-tölgyesek az Alföld legértékesebb erdői. Fatermőképességük kiváló. A háromezer hektár átlag növedéke 9-10 m'Vha, gyenge növekedésű alföldi gyertyános-tölgyes nincsen. A Szatmár-Beregi-síkságon a gyertyános-tölgyesek termőhelye mezőgazdasági művelésre a legkedvezőbb, ezért folyamatosan csökkent a területük, de még a múlt század végén is több mint kétszerese volt a mainak. Gyöngyvirágos tölgyes (Convaüarío-Quercetum roboris) SOÓ 1957 Más néven: „Zárt homoki tölgyes” (JAKUCS P. 1981), amelynek zonalitása az Alföldön bizonytalan. Cönológiai és ökológiai feltárása, ill. elválasztása a nyílt homoki tölgyesektől még nem teljes. Az alföldi erdők termőhely feltárása valószínűsíti, hogy az alföldi gyöngyvirágos tölgyesek egy részének (Duna-Tisza köze) zárt erdő jellegét a magasabb talajvízszint (kedvezőbb vízgazdálkodás) adja meg; ezért inkább az intrazonális növénytársulásokhoz áll közelebb. Az uralkodó fafajta a kocsányos tölgy. Elegy fafajai: a rezgő-, fehér- és szürkenyár, amelyek kisebb-nagyobb foltokban fordulnak elő a felső koronaszintben. Idősebb korban, a rövidebb élettartamuk miatt kiszorulnak az állományból és helyüket a cserjék foglalják el. A cserjeszintet a fagyai, a csíkos kecskerágó, a galagonya, a vörösgyűrü som, a mezei szil, a mezei juhar, a vadkörte alkotja. Az idős, kiritkuló állományokban a cserjék megerősödnek és a kökény is tömegesen megjelenik. Erdőtípusai (MAJER 1968): Poci nemoralis Convcillaria majális Pteridium aquilinum Brachypodium silvaticum Ligeti perjés gyöngyvirágos tölgyes Gyöngyvirágos tölgyes Saspáfrányos gyöngyvirágos tölgyes Erdei szálkaperjés gyöngyvirágos tölgyes A származékgyöngyvirágos tölgyesekben a fehér- és szürkenyár elegy megnő, a kocsányos tölgy visszaszorul, különösen fiatal korban. Erdőtípusai: Brachypodium silvaticum Erdei sziklaperjés gyöngyvirágos tölgyes Urtica dioica Csalános gyöngyvirágos tölgyes Rubus caesius Szedres gyöngyvirágos tölgyes Stachys silvatica Erdei tisztesfüves gyöngyvirágos tölgyes 90
