Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

ben és időben a termőhely vízellátásától függő lágyszárú növénytársulások (magassásosok, mocsárrétek, láprétek) helye. A kaszálás és legeltetés hatására a fajösz- szetétel változik. A vízrendezés hatására a rétek legelővé alakulhatnak át.

A legelő jellegzetesen klímazonális ökoszisztéma, amelyben a többletvízhatás nem érvényesül. A természeteshez közelálló füves növénytársulású (löszgyepek, homoki gyepek) legelők jelenlegi elterjedése kicsi, mert a különböző mértékű legeltetés kisebb- nagyobb, sőt teljes degradációjukat okozza. A legelőjavítás (trágyázás, öntözés) a természetes társulások összetételét gazdaságilag kedvezően megváltoztatja. A szikes legelők a réti ökoszisztémák degradációja révén jönnek létre. Jellegzetes edafikus növény- társulások: szikes pusztarétek a száraz szikeseken; szikfok növényzet a nedves szikeseken. A legelőkhöz sorolják a felhagyott szántókon lévő gyomtársulásokat, amelyek a termőhelynek megfelelően alakulnak át gyeptársulásokká. A löszgyepeket, homoki gyepeket, sőt a szikes pusztaréteket folyamatosan nagy területeken feltörték és szántóföldi művelésbe vonták, úgyannyira, hogy ma természetes löszgyepet az alföldjeinken nem ismerünk.

A szántók területe az Alfóldön 70% felett van, és a legutóbbi időkig növekedett. A legtermékenyebb Mezőfóldön a terület közel 80%-a szántó. A szántókat évenként többé-kevésbé változó kultúr növénytársulás borítja. Ezek a kultúr növénytársulások a talajműveléssel erősebben vagy gyengébben átalakított termőhelyeken csak az emberi munkával tarthatók fenn. Az agrár ökoszisztémák törvényszerűségeit a szakemberek ősidők óta folyamatosan kutatják, és az eredményeket a gyakorlat alkalmazza a nagyobb és jobb minőségű termés elérése érdekében. A szántóföldi ökoszisztémákban az önszabályozást és a kölcsönhatásokat az emberi tevékenység váltja fel. A szántóföldi és a természetes ökoszisztémák összefüggéseit és az ökológiai kölcsönhatásokat kevéssé ismerjük. A termőhely vizsgálata alapján következtethetünk a természetes növénytársulások összetételére, de a nagy mértékű kultúrhatás miatt az eredeti növénytársulás már sem természetes, sem mesterséges úton nem állítható vissza.

A kert a szántókhoz hasonló kultúr ökoszisztéma. A növénytársulása mesterséges és esetleges összetételű. A termesztett növények és a termőhelyi tényezők között kölcsönhatás nem alakul ki. Az ökológiai adottságok többé-kevésbé érvényesülnek, de általában az emberi tevékenység a döntő tényező. Ebbe a kategóriába a belterületen kívüli kertek, elsősorban a gyümölcsösök tartoznak. A kert területek eredeti növénytársulásának megállapítása rendkívül bizonytalan, mert nem csak a növényzetet, hanem a környezeti tényezőket is alapvetően megváltoztatta, átalakította az ember.

A szőlők is olyan többezer éves kultúrökoszisztémák, amelyeket az ember hozott létre és tart fenn. A szőlőmüvelő környezeti tényezőkhöz alkalmazkodva meghatározott célú többéves kultúrákat létesít, amelyek az emberi tevékenység nélkül nem maradhatnak fenn. A szőlőknek a termőhelyük eredeti növénytársulásaival semmiféle kapcsolatuk nincs. A környezeti tényezők ismeretében, ha bizonytalanul is, némileg következtethetünk a területek természetes növénytársulására.

A vízfelszín területét a természetes tavak, a halastavak, az állandó és időszakos tározók, a folyók, a patakok, az erek és a csatornák vízfelszíne adja. A vésztározók és a belvíz-veszélyeztetett területek a vízfelszín területében nem szerepelnek. Az alföldi lápok a vízrendezés előtt ebbe a kategóriába tartoztak, de ma már a telkesítéssel az ál82