Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

süllyedt É-i szegélyén, a Nagy-Sárrét előtt is, meg a Szatmári-síkság K-i szegélyén, az Avasalján is. Utóbbi medernyomok már az új folyásirányba fordult Tiszához vezetnek, és onnan tolódott a Szamos fokozatosan Ny-ra, mai vonalára.

Legtovább megmaradt és éltette az Ér-völgy medreit a Kraszna régi folyásiránya. Adataink vannak arról, hogy a szabályozásokig árvizének egy része rendszeresen az Ér-völgyön át folyt le. A korábban Nyírség-építő Bodrog-ágakat a Bodrogköz süllyedéke a Zempléni-hegység K-i pereméhez gyűjtötte össze, sőt néha a Tisza is odafolyt.

A Tisza Tokaj alatti medrét is csak fokozatosan építhette ki. Az általa levágott korábbi Sajó-Hernád-Eger-Tarna medrek most átkerültek a folyó bal oldalára. Ezeket a Tisza árvizeinek túlfolyójaként hasznosította egészen a szabályozásokig, amelyeken át az árvizek megtalálták útjukat a régi erózióbázishoz, a Körösök süllyedékéhez. De voltak eltolódásai a Sajó-Hernád összefolyásnak is (így kerülhetett Sajóhidvég a Hernád bal partjára), valamint az Eger és a Laskó útirányának is. A Jászságban Jákóhalma központtal végbement süllyedés Felsőszentgyörgy felől a Zagyvát, Heves felől a Tárnát vonta magához, és késztette összefolyásra. A két folyó útja a Tiszáig innen K-ebbre alakult ki, mint a Zagyva korábbi, Jászberénytől DK-nek vezető útvonala.

Egészen fiatal vízrajzi átalakulást idézett elő Dél-Hevesben az a Poroszló-Ti- szafüred közötti süllyedék, amely Tiszabábolna alatt kiágazásra késztette az ún. Kis- Tiszát. Ez az Eger és Laskó patakok felvétele után Tiszaderzs mellett tud csak visszatérni az anyamederbe.

Mivel a szatmári süllyedék hatására a Szamos és Kraszna is elhagyta az Érvölgyet, a Körösvidék majd minden É-ről érkező vízfolyását elvesztette. Ez azonban csak azért következhetett be, mert ennek a területnek a korábbi süllyedése tetemesen mérséklődött. Csak a Biharnagybajom-Bucsa közötti Nagy-Sárrét, meg a Vésztő-Szeg- halom közötti Kis-Sárrét medencerészletében folytatódott. Előbbi a Berettyót, utóbbi a Sebes-Köröst vonla magához. A két fiatal süllyedékből kilépő, hordalékuktól megszűrt vizek a másik két Körös-ággal egyesülve végtelen lassúsággal folytak le, és Mezőtúrtól DK-re egyesültek. Kevés hordalékuk miatt a korábbi ősfolyók nagyívű mederhálózatát feltölteni nem, csupán az új vízhozamnak megfelelő kisebb kanyarulatokkal kifodrozni tudták.

A Körösvidék erózióbázis szerepének megszűnése érintette a Marost is, amely - valószínűleg ugyancsak tektonikai mozgások hatására - Aradtól Ny-ra átvágott korábbi hordalékkúpja pleisztocén végi lösszel borított lelszínén, és közvetlenül a Tiszához vezette le nagy esésű vizeit. Korábbi, a Körösvidék felé vezető medreit árvizeinek túlfolyójaként használta és tartotta fent. A mai Száraz-ér már ennek a Ny-ra lefolyó Marosnak a fattyúága. Ugyanilyen a D-i oldalán a Pádénál a Tiszát elérő Aranka.

Még D-ebbre, a Bánát síkján a peremhegységekből kilépő folyók útvonalváltozásait a politikai és határviszonyok miatt mostanában nem igen tanulmányozták. Ezen a területen is voltak természetesen jelentős folyásirányváltozások. Pl. a Bega és a Temes közösen folyhatott a Tiszába és a Dunába is. A két folyó különálló betorkollása nyilvánvalóan egészen fiatal. A Delibláti-homokpuszta nagy hordalékkúpja pedig az aldunai hegységekből kilépő Karas és Néra folyók együttes pleisztocén kori feltöltő munkájának

79