Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

tágabb értelemben vett Tisza völgyében bizonyos fokú éghajlati felmelegedést eredményeztek. Hiszen a folyamatban lévő hemiszférikus fölmelegedési tendenciára szuperponálódik hazánkban is a mezoki ima méretű, tendenciáiban kimutatható fölmelegedés.

Az É-i félteke hő- mérsékleti viszonyainak áttekintése után nézzük meg az ármentesített területhez tartozó Debrecen hőmérsékletének adatsorát, ill. az abban fölfedezhető tendenciákat. WÁGNER M. (1973) vizsgálatai alapján Debrecen 100 éves, ill. Budapest közel 200 éves hőmérsékleti adatsorából készült grafikonokat mutatjuk be a 28. ábrán. A görbék a periódusok évi középhőmérsékletétől vett eltérések mozgó átlagát reprezentálják. Látható, hogy akárcsak az É-i féltekére bemutatott ábrán, a múlt század húszas éveitől kezdve itt is felfedezhető egy mele- gedési trend századunk közepéig. Ha kontrollként nem tekintettük volna át az É-i félteke átlagos hőmérsékleti viszonyait ugyanerre az időszakra, könnyen beleeshettünk volna abba a hibába, hogy a Debrecen 100 évi hőmérsékleti adatsorában tapasztalható néhány tized fokos emelkedést az ármentesítés miatti lokális sugárzás-, hő- és vízháztartási változásoknak tulajdonítsuk.

Összegezésként megállapíthatjuk, hogy az ármentesített területeinken sem a csapadék, sem a hőmérséklet idősorában látható ingadozás és az egyirányú trend nem tulajdonítható határozottan az antropogén tevékenységeknek, pl. a térség vízháztartásába történő drasztikus beavatkozásnak, vagy a területhasznosításban bekövetkezett

26. ábra. Az évi és nyári csapadékösszeg ötévi átkaroló átlagai 100 évi adatsor alapján (KOFLANOV1TS E. szerint)

54