Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
23. ábra. Felső görbe = Budapest 20 évi átkaroló hőmérsékleti középértéke: (pl. 1845 értéke az 1826-45 közötti időszak középértéke s i.t.). Alsó görbe = 10 évi átkaroló középértékek (pl 1835 értéke az 1826-35 közötti időszak középértéke s i.t.) (RÓNA Zs. után) hatatlan hatóereje van akadályokat gördíthet, Balatont, amelynek közvetlen térségében sokévi átlagban kevesebb az évi csapadékösszeg, mint a távolabbi környezetében. RÓNA közvetett megállapítása, vagyis hogy az ármentesítés az Alföld csapadékviszonyaiban kimutatható változást nem indukált, több mint fél évszázad múltán is helytállónak tűnik. Ugyanis néhány hazai csapadék megfigyelési sort megvizsgálva megállapította, hogy az utolsó 80 évben (1851-1930) egyik állomáson sem vehető észre egyirányú csökkenés vagy növekedés az évi csapadékösszegben. A Tisza szabályozásának hőmérsékleti következményeit is vizsgálta RÓNA. Annak megállapítására, hogy a hőmérséklet menetében az utolsó évszázadban (1826-1935) mutatkozott-e valamelyes határozott tendencia, az átkaroló középszámítást alkalmazta a korábban szokásos 5, 10, 20 évi átlagok helyett. Célja az volt, hogy az esetleges rövidebb periódusos változásokat és az aperiodikus rendellenességeket kiszűrje a tendencia- keresés során. A 20 és 10 évi átkaroló közepekből készült évi középhőmérséklet menetét mutatja a 23. ábra (RÓNA Zs. 1936). A két görbéből vizuálisan is megállapítható, hogy nincs egyirányú folyamatos fölmelegedés (amit az ármentesítésnek tulajdonítottak a laikusok). A múlt század hatvanas éveinek végéig tartó melegedést egy néhány tized fokos lehűlés követte közel az ezredfordulóig, majd ismét egy melegedési periódus következett. WAGNER M. (1973) vizsgálatai alapján később látni fogjuk, hogy ez a föl- melegedési periódus az 50-es évek elejéig tartott. A harmincas évtized szárazabb évei következtében keletkezett aszálykárok RÉTHLY A. érdeklődését is fölkeltették, s nagy mennyiségű meteorológiai adathalmazt dolgozott fel ama kérdés megválaszolására, hogy megváltoztatta-e éghajlatunkat az ármentesítés. Vizsgálati eredményeit 1936. február 4-én a Magyar Mérnök és Építész Egylet Vízépítési Szakosztályának ülésén mutatta be, amit a Vízügyi Közleményekben is közzétett (RÉTHLY A. 1936). A harmincas évek aszálykárai szélsőséges feltevésekre ragadtatták a közvéleményt. „A szélsőségesben mindig van valami megkapó, ami magával ragadja az ember képzeletét és így mindig akadnak szószólók, akik erőteljes színekben adnak kifejezést helyeslésüknek és a feltevéseket meggyőződésekké léptetik elő. És itt kezdődik a baj, mert az - egyébként bizonynyal jóakaratúlag hirdetett - ilyen meggyőződéseknek tagad- amely a vízgazdálkodási feladatok egészséges megoldása elé már meglévő és üdvösnek bizonyult alkotásoknak pedig hitelét 48
