Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
A mai nedvesebb éghajlat alatt záródó növénytakaró meggátolja a homokfelszínek aktív fejlődését is, de az eolikus üledékfelhalmozódás egyéb formáit is. A löszfelszínek ugyancsak vályogosodnak, erodálódnak, pusztulnak. A felszínfejlődést egyértelműen a külső erők lineáris, völgymélyítő eróziója, a folyóvizek anyagszállító és lerakó tevékenysége uralja. Az ennek megfelelő üledékek, az iszap, a homok és alárendelten a kavics is csak a folyók árterén és völgyében maradnak vissza. Összefoglalóan azt emelhetjük ki, hogy a magyar medence szerkezetileg fiatal, csupán harmad- és negyedidőszaki eredetű, töréses jellegű katlansüllyedék, ami az emelkedő alpida—kárpáti hegyláncok keretében jött létre. Szerkezeti határai törmelék- és hordaléklejtőkkel, valamint vulkáni anyagokkal elfedett vetődések. Felszínalaktanilag nagyobbrészt feltöltéssel elegyengetett síkságok, alárendelten alacsony tönklépcsős röghegységek és fiatalabb, erősen pusztuló vulkáni romhegységek töltik ki. A feltöltésben korábban a miocén tengeri sósvízi, pannon beltavi, majd pliocén végi-pleisztocén tavi-folyóvízi, pleisztocén eolikus-folyóvízi és szoliflukciós-areális üledékképződés volt túlsúlyban, a feltöltődés menetét irányító külső és belső erők időben és területileg váltakozó összjátéka szerint. 2. Éghajlatunk főbb sajátosságai, érzékenysége a természeti beavatkozásokra 2.1. Éghajlatunk főbb sajátosságai Hazánk a 45 és 49° E. sz. között fekszik, s éghajlatilag a mérsékelt övbe tartozik, jól elkülönülő négy évszakkal, s jellemző nyári magas és téli alacsony hőmérséklettel. A csapadék közel egyenletesen oszlik el az év folyamán, azonban a nyári félévben több csapadék hullik, mint a téliben. Egyes években előfordulnak néhány hetes, akár egy hónapos csapadékmentes időszakok is. Éghajlatunk hajlamos az aszályra, amelynek kiterjedése időben és területileg változó. Az általános cirkulációs képben hazánk a mérsékelt öv Ny-i áramlási zónájába esik, így időjárásunk elsődleges meghatározója az óceán felől a kontinens belseje felé mozgó légtömegek jellemző tulajdonsága. A légnyomási centrumok közül az izlandi minimum viselkedése a meghatározó. Az óceán csapadékkeltő hatása különösen nyár elején érvényesül. Ez a több napig tartó június eleji esőzés jellegzetes, de nem minden évben jelentkező, monszunális eleme éghajlatunknak. Télen az azori maximum esetenként összekapcsolódhat a szibériai légnyomás-maximummal, s ekkor a talajon -30°C alá is csökkenhet a hőmérséklet. Magyarország területén jelentős éghajlati különbségek nincsenek, a síkságon szinte egyöntetű, a dombvidékeken viszont változatosabb klímával számolhatunk. Éghajlatunkra döntő hatással van az Alpok és a Kárpátok hegyvonulata, amely viszonyla30
