Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
süket. A vadregényes, vagy sejtelmes ártéri erdők, ligetek, nádasok, lápok, vízpartok százados mondái is elenyésztek, mert a fenntartó élő közeg, a lakosság velük való mindennapi érintkezése is megszakadt. Életüket az emlékek kutatásának szentelő ügybuzgó etnográfusok, muzeológusok (GYŐRFFY I., SZŰCS S., KAPOSVÁRI Gy. és sokan mások!) minden erőfeszítésük ellenére is csak egyes részleteit tudták megmenteni tárgyi maradványok és írott szó formájában is ennek a tovatűnt, régi világnak. Végül újólag utalnunk kell a föld nélküli szegény parasztokból verbuválódott kubikusok tízezreire, akik a múlt század második felében a vízrendezés „szakmunkásaivá” váltak. Amikor a századforduló táján a nagyobbszabású munkálatok befejeződtek, ill. a továbbfolyó kisvízi szabályozásokat már fokozott mértékben gépek végezték, nagyrészt munka nélkül maradtak. Ezután részben a kivándorlók seregét szaporították, részben pedig különböző más foglalkozásokkal igyekeztek maguknak megélhetést biztosítani. 7. A végbement természetátalakítás tájrajzi vonatkozásai Az ország mai területének közel negyedrészét átalakító folyószabályozóármentesítő munkálatok, amelyek a lecsapolásokkal és belvízmentesítésekkel annak másik negyedére is kiterjedtek, nem maradhattak hatástalanok az általuk érintett természeti tájak jellemző típusaira sem. Nem maradhattak, mert a tájtípusok genetikailag egymáshoz szorosan kapcsolódó ökológiai faciesekből, ill. azok csoportjaiból keletkeznek, s ha az alkotó tényezők - mint a mikro- és helyi klíma, a vízellátás, a növénytakaró, vagy a talaj - átalakulnak, szükségképpen módosul az általuk kialakított természeti környezet tipológiája is. Miután az előzőekben felvázoltuk a nagy vízrajzi változásoktól létrehívott jelentősebb helyi éghajlati, növény- és talajföldrajzi következményeket, befejezésül az általuk előidézett tájtipológiai átalakulásokat is jellemezzük. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a tájtipológiai változások áttételesen sem tekinthetők természeteseknek, hiszen eredendő okként mögöttük a társadalom antropogén jellegű beavatkozása található, mint alapvető környezet-átalakító tényező. Hogy a tájtipológiai átalakulás jellege és nagysága jobban becsülhető és ösz- szemérhető legyen, a mai, a megváltoztatott környezeti állapotot egy korábbi periódus zavartalan természeti képével, a honfoglalás kori Magyarország tájtípus térképével hasonlítjuk össze. Megjegyezzük, hogy a honfoglalás kori környezeti állapotokat sem tekinthetjük - a korábban elmondottak alapján - már minden vonatkozásban természetesnek, de az általunk részletesebben vizsgált ártéri területeket - különösen az Alföldön - akkoriban még általában elkerülte az ember átalakító hatása (73-74. ábra). A mai országra kiterjedő rekonstruált térképünk nem jelenti az egész honfoglalás kori területet, mivel hiányoznak azok az egész Kárpát-medencét felölelő kutatások, amelyekre megbízhatóan támaszkodhattunk volna. Ezért az egyes tipológiai csoportok222
