Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

4-lépcsős modellt alkotott az ingadozó talajvízszint feletti rétegezett talajszelvényekben végbemenő víz- és oldatmozgás kvantitatív jellemzésére és e modellt alkalmazta az „optimális talajvízszint” (a növény jó minőségű talajvízből történő csapadék-kiegészítő vízellátását biztosító talajvízszint), ill. „kritikus talajvízszint” (a talajvízből történő másodlagos szikesedés lehetőségét kizáró talajvíz-mélység) meghatározására.

A bemutatott 71. ábráról a sófelhalmozódási folyamatoknak még egy jellegzetessége is kitűnik. Nevezetesen: a kapilláris vízmozgással felfelé mozgó talajoldat ösz- szetételének fokozatos megváltozása és a sók oldékonyságuk szerinti kiválása, osztá- lyozódása, differenciálódása a talajszelvényben.

Az ábrán bemutatott adatokat használtuk fel annak bizonyítására, hogy a terület sófelhalmozódási folyamataiban a felfelé irányuló kapilláris vízmozgás volt az uralkodó folyamat, a vízoldható sók fő forrásai pedig a felszín alatti vizek, hiszen a CaC03- MgC03-NaHC03-NaCI sómaximumai egymás felett helyezkednek el. (69. ábra)

A Na-sók felhalmozódása és a közeg ellúgosodása (emiatt a Ca és Mg-sók oldékonyságának visszaszorulása) miatt a Na+ ionok abszolút és relatív értelemben egyaránt uralkodóvá (gyakran egyeduralkodóvá) váltak a talajoldatban, ami a talaj szilárd és folyadék fázisai közti ionegyensúly törvényszerűségeinek megfelelően a talaj adszorpciós komplexumának fokozatos Na+-telítődéséhez, szolonyecesedéshez vezetett: mélyben, gyengén, közepesen és erősen szolonyeces talajok, réti és sztyepesedő réti szolonyecek egyaránt kialakultak.

Ugyancsak sok helyen következett be az emberi tevékenység hatására a szikes talajok degradációja, szologyosodása is. Szologyosodáskor az időszakos felszíni vízborítások (rizstelepek, halastavak, legelők mikromélyedései: állatok patanyomai, szekér- utak vonala stb.), az azzal együtt megváltozó redox viszonyok, valamint a talaj adszorpciós komplexumába jutó H+ ionok hatására megbomlik a talaj anyaga. Az organominerális komplexum szervesanyagai oldatba jutva vagy elfolynak a felszínen, vagy a mélyebb rétegekbe, esetleg a talajvízbe lűgozódnak: a talaj szervesanyag tartalma tovább csökken. De megbomlik a talaj ásványi része is. A szabaddá váló, de a talajoldatban gyakorlatilag oldhatatlan amorf kovasav a felszínen, vagy a felszín közeli rétegekben halmozódik fel; az elsavanyodó talajban oldhatóvá, mozgékonnyá váló más- félszeres oxidok pedig kilúgozódnak a B szintbe, ahol a lúgos kémhatás miatt oldhatatlanná válva kicsapódnak, és ily módon járulnak hozzá a B szint - egyébként is jelentős - kolloidfelhalmozódásához, súlyosbítva annak káros következményeit.

A vízoldható Na-sók felhalmozódása, a Na2C03-NaHC03 típusú sótartalom miatti erősen lúgos kémhatás, valamint a talaj adszorpciós komplexumának erős Na+- telítettsége - különösen a Tiszántúl nehéz mechanikai összetételű, nagy duzzadó agyagásvány-tartalmú talajain - azt eredményezi, hogy az ilyen körülmények között kialakult szikes talajok fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságai igen kedvezőtlenek.

Jellemzi ezt a 66. ábrán összefoglalt:- rossz talajszerkezet;- kedvezőtlen porozitásviszonyok;- erős duzzadás-zsugorodás, repedezés;- kis víznyelő-, vízáteresztő-, vízvezető-képesség;- nagy holtvíztartalom és kis hasznosítható vízkészlet;

217