Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
mentesítettek a szinte évente megismétlődő árvizek és belvizek hatásai alól. Ez növelte ugyan a potenciálisan szántóföldi művelésbe vonható termőfelület nagyságát, ugyanakkor azonban a kiszáradó, a felszíni vizek hatása alól teljesen vagy hosszabb időszakokra mentesülő felszín lehetőséget nyújtott a talajoldatok betöményedésére, a vízben oldható sók felhalmozódására, amit addig a teljes vagy időszakos vízborítás megakadályozott, vagy egyszerűen elfedett. Azokon a területeken, amelyeken a vízrendezés csak a felszíni vizekre korlátozódott, s a szikesítő sók forrásait képező pangó sós talajvizek felszín közelben maradtak (vagy az év bizonyos időszakaiban felszín közeibe emelkedtek), ott a szikes talajok különböző típusai, változatai jöttek létre. A másik jelentős beavatkozást a terület vízháztartásába és anyagforgalmába az öntözések képviselték. A harmincas évek területileg elszórtan jelentkező, s összvolumenében sem jelentős öntözéseinek ilyen szempontból gyakorlatilag még nem voltak különösebb következményei. Az ötvenes években kiépülő Tisza I. (Tiszalök) Öntözőrendszer hatásterületén azonban mintegy 100 ezer hektáron következett be másodlagos szikesedés, 5 ezer hektáron másodlagos láposodás, 20 ezer hektáron a két folyamat összefonódva. E területeket mutatjuk be vázlatosan a 68. ábrán. A Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer tervezése során - e káros hatásokat megelőzendő - korszerű, világszerte nagy érdeklődést és elismerést kiváltó talajfelvételezési-vizsgálati- térképezési rendszer került kidolgozásra és sikeres alkalmazásra a másodlagos szikese- dési folyamatok előrejelzésére és megelőzésére. A rendszer eredményességét bizonyítja, hogy ahol a vizsgálatok alapján kidolgozott előírásokat betartották a tervezők és üzemeltetők, ott káros szikesedési folyamatok nem következtek be. A szikesítő sók fő forrásai természetes viszonyok között a helyi mállástermékek, valamint a felszíni és felszín alatti vizek. A helyi mállástermékek Magyarország éghajlati viszonyai és geológiai adottságai között nem jelentenek olyan jelentős sómennyiséget, ami - jelentősebb áthalmozás nélkül - sófelhalmozódást és szikesedést eredményezne. A felszíni és felszín alatti vizek abszolút és relatív jelentőségéről a sófelhalmozódás és szikesedés folyamatában igen sok vita folyt a hatvanas évekig. A kérdés megválaszolása nemcsak elméletileg fontos, hane m közvetlen gyakorlati jelentősége is van, hiszen a két sóforrás, (ill. szállító közeg) szabályozása egész más beavatkozásokat tesz szükségessé. Végül az alábbi érvek alapján igazolódott a felszín alatti vizek megkülönböztetettjelentősége:- a felszín alatti vizek igen nagy területekről gyűjtik össze a legkülönbözőbb forrásokból (geológiai képződmények oldható alkotórészei, mélyebb talajrétegek sókészlete stb.) származó sókat;- hatásuk állandó, szemben a felszíni vizek időszakos hatásával;- a sók oldékonyságuk sorrendjében történő differenciálódása a talajszelvényben: a CaCoj-MgCorNaHCOj-NaCI maximumai egymás felett helyezkednek el (69. ábra)\- a talajvízszint és a sóprofil, ill. a talajvízszint ingadozás és a sóforgalom szoros összefüggése. 210
