Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
és mindent elárasztó útjában. Majd a vizek részbeni visszavonulása után nagy kiterjedésű tavak, itt—ott kisebb-nagyobb, másutt óriási posványok maradtak a síkságon szerteszét” írja MAGYAR P. (1960). IHRIG D. (1973) szerint is a XVIII. sz. végéig érték el a maximumot a vízborítások. Ezért az Alföld „ősi” állapotát, ezen belül a növénytársulások eredetét, változását ezen időtől tudjuk ökoszisztéma szemlélettel nyomon követni. Az „ősi” állapot területileg is megfelelő jellemzésére az alapot a genetikai talajtípusok elterjedése adja. Az ökoszisztémákon belül a legstabilabb és viszonylag leglassabban változik - fejlődik, leromlik, átalakul — a talaj. A klíma, a kőzet, a hidrológiai viszonyok és főleg a növényzet meghatározza a talaj fejlődést a jellemző bélyegeivel együtt. Az összefüggések oly erősek, hogy a tényezőkre - ezek között a növénytársulásokra - a kölcsönhatások ismeretében térben és időben nagy biztonsággal lehet következtetni a genetikai talajtípusok alapján. Az 1:100 000-es léptékű „Agrotopográfiai térkép” a termőhelyi adottságokat egy tízes számrendszerben ábrázolja. Az 1. és 2. számjegy: A talaj típusa és altípusa (genetikai); 3. számjegy: Talajképző kőzet; 4. számjegy: Fizikai talajféleség; 5. számjegy: Agyagásvány összetétel; 6. számjegy: A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai; 7. számjegy: A talaj kémhatása és mészállapota; 8. számjegy: Szervesanyag készlet (tonna/hektár); 9. számjegy: Termőréteg vastagsága; 10. számjegy: Talajértékszám. A termőhely területi és minőségi megoszlása mellett a térkép a növénytakaróról (szántó; rizs; komló; egyéb, bokros jellegű ipari növény; szőlő; füves terület; sás és nád; gyümölcsös; bokros gyümölcsös, vagy vegyes gyümölcsös és dísznövény faiskola; fiatal erdő, faiskola, erdőültetvény; sűrű bozót; szálerdő [átlagos magassága 4 m-en felül]; ritka szálerdő, kivágott erdő) is a méretaránynak megfelelő tájékoztatást ad az 1979. évi állapot szerint. A sokrétű információból a „termőhelyi tulajdonságokat” község- határosan feldolgoztuk és a genetikai talajtípusok területét erdőgazdasági tájanként összesítettük (17. táblázat). A növénytársulások termőhelyi igényének ismeretében megalapozottan következtethetünk arra, hogy a XVIII. sz. elején, az „ősállapot” idején az Alföld területének megoszlása: Zonális növénytársulások 50,0% Gyertyános-tölgyes 0,3% gyöngy virágos tölgyes 1,1% kocsányos tölgyes 7,1% löszpusztarét 35,5% homokpusztarét 6,0% A löszpusztarétek közel felénél kisebb-nagyobb mértékű vízhatás-réti hatás is érvényesül, ami a szikesedést is lehetővé tette. A homokpusztarétek háromnegyed része nyílt homokpusztarét volt, amelyik a legeltetés, szántóföldi művelés hatására könnyen vált gyér növényborítású futóhomokká. Intrazonális növénytársulások 50,0% kőris-szil-gyertyános-tölgyes és kőris—szil—tölgy ligeterdő 0,4% fűz-nyár ligeterdő és bokorfüzes 3,8% égeres és bokorfüz láperdő 0,5% nádas és sásrétek 2,6% mocsárrét és láprét 42,7% 193
