Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
öntözést követően már alig tapasztalható különbség az öntözött és az öntözetlen növényállomány sugárzási mérlegében. A Tisza völgyében, valamint a Hanságban öntözésre berendezett néhány százezer hektáros terület hőháztartása tehát csak kismértékben kompenzálja a szabályozás, ill. a lecsapolás előtti, 1,5 millió ha-ra tehető felszínen forgalmazott energiatöbbletet. A gyökérzóna nedvességtartalmának mesterséges megváltoztatása (akár öntözéssel, akár lecsapolással, vagyis talajvízszint süllyesztéssel) térben sem terjed ki számottevően az éghajlati, pontosabban a mezoklimatikus elemekre, mivel ezek a meliorációs beavatkozások általában táblaméretűek, de maximum 1-2 ezer hektárnyi kiterjedé- süek. Agrometeorológusok szerint az öntözéssel létrehozott víztöbblet vagy a lecsapolással elérhető tábla szintű vízhiány elsősorban csak a növényállomány mikroklímáját befolyásolja, s nem hat ki számottevően a mező- és makroklímára (ANTAL E. 1965). Ezt bizonyították az Országos Meteorológiai Szolgálat által 1958-1962 között végzett Balaton-kutatási program során a terepklimatológiai felmérések is (BÉLL B.- TAKÁCS L. szerk. 1974). E vizsgálatok célja volt meghatározni a tó víztömegének hő- mérsékleti és légnedvességi hatását a parti sávra, ill. a közeli környezet éghajlatára. Egyes napokon számottevően befolyásolta a 600 km2-nyi vízfelület a part közeli, néhány km kiterjedésű térség hőmérsékleti és nedvességi viszonyait, sőt még az alacsony szintű felhőzetet is, ám havi átlagban számottevő klímamódosító hatás már nem volt kimutatható. A Tisza szabályozása előtti vízjárta terület árvíz utáni vízborítása azonban a Balaton 30^10-szeresére tehető, ezért annak klímamódosító hatása is számottevően nagyobb lehetett. A sugárzási összetevőkön kívül más meteorológiai tényezőkre is kihatott a vízrendezés. Ugyanis az öntözés is, meg a vízelvezetés is befolyásolja az adott térszín fontosabb klíma-elemeit. Ez a befolyás is korlátozott lehetett azonban mind időbelileg, mind térbelileg, mivel a vízborítás is időszakos volt az árvízhullámokat követően. Általában az öntözési, ill. a csapadékosabb időszakokban a felszíni időszakos vízborítás és a talajvízszint megemelkedése (kontinentális klímaviszonyaink között) növeli a levegő relatív nedvességtartalmát, mivel többletvíz esetén fokozott a párolgás, ami növeli a légtér páratartalmát. Egyidejűleg a relatív nedvesség azért is növekszik, mivel a többlet párolgás hatására csökken mind a talajfelszín, mind a levegő hőmérséklete. A múlt századi nagy vízszabályozásokkal együttjáró lecsapolás, belvízelvezetés, ill. talajvízszint csökkenés az említettekkel éppen ellentétes változásokat (mikro- és mezo-méretekben) eredményezett a klímaelemek értékében. Összegezve az elmondottakat, megállapítható, hogy az adott területen öntözés, vagy árvízi elöntés miatt keletkező víztöbblet elsősorban a növényállomány légterének a mikroklímáját befolyásolja, mégpedig úgy, hogy csökkenti a levegő, a talaj és a növényzet hőmérsékletét, növeli az abszolút és a relatív nedvességtartalmat, alacsonyabb a légréteg nedvességének telítettségi hiánya, megnövekszik a terület sugárzási mérlege. Ezek a hatások azonban a növényállomány terétől és a víztöbblet létrejöttének napjától távolodva fokozatosan csökkennek. Észrevehető mikroklímamódosulás elsősorban magában a növényállományban észlelhető, azonkívül az öntözött területtől távolodva abban az irányban, amerre a légáramlás irányul. Amennyiben a felszíni vízborítás több 180
