Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
52. ábra. Magyarország folyóinak szakaszjelleg típusai (szerk.: SOMOGYI S.). - 1 = hordalékkúpépítő (alsó) szakaszjelleg; 2 = kanyarogva bevágódó szakaszjelleg; 3 = kanyarogva feltöltő szakaszjelleg; 4 = egyensúlyi vagy végállapotot; 5 = felső (bevágódó) szakaszjelleg; 6 = hordalékmérő állomások ban növekedtek az ívmagasság értékei, aminthogy az inflexiós pontok közötti ívhossz és a görbületi élesség növekedése is gyakran kimutatható (52. ábra). A kanyarulatfejlesztés ütemében természetes és mesterségesen átalakított állapotukban is lényeges különbség van a folyók és azoknak egyes szakaszai között is a vízhozam, az esés és a vízsebesség, azaz az oldalazó eróziós teljesítményt meghatározó energiakészlet függvényében. Egy korábbi tanulmányban (SOMOGYI S. 1974) kimutattuk, hogy a Duna alföldi szakaszán egy kanyarulat kialakulásától annak lefuződéséig kb. 150 évre van szükség. A kisebb vízhozamú és lassúbb folyású Tiszán ez a folyamat legalább 300 évet igényel. De a Tisza Tokaj feletti nagyobb esésű és gyorsabb folyású szakaszán még a Dunáét is meghaladja a kanyarulatképződés időbeli ritmusa (53. ábra). Az is nyilvánvaló, hogy a folyószabályozásokkal megnövekedett vízsebesség nyomán a kanyarulatok képződésének üteme is felgyorsult, amennyiben külön beavatkozásokkal nem védekeztek az oldalirányú erózió ellen. Ilyen beavatkozásra elsősorban olyan helyeken van szükség, ahol települések mellett szükségszerűen felmerült a meder helybentartásának az igénye, mint pl. Budapesten a rakpartok közé fogott Duna- szakaszon. Vannak azonban ilyen védett partfalak a Tisza mellett is, pl. Tiszaroffnál. A folyómechanizmus és a mederfejlődés említett változásait azonban nemcsak a rövidülés által okozott esés- és sebességnövekedés váltotta ki, hanem a védgátak vitatott vonalvezetése is. Ismeretes, hogy VÁSÁRHELYI P. Tisza-szabályozási tervezetében olyan, viszonylag szűk hullámterek kialakítását javasolta, ahol a védgátak között magasra duzzadva levonuló árvizek sodra nem teszi lehetővé a hordalék lerakódását. VÁSÁRHELYI ajánlásaival szemben azonban számos folyószakaszon - nemcsak a 167
