Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
II. RÉSZ A TERMÉSZETI VISZONYOK VÁLTOZÁSÁNAK ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKÍTÁSÁNAK MENETE A TÖRTÉNELMI KORBAN A XIX. SZÁZADIG
got, éghaj latingadozást előidéző természeti okok mellett az antropogén tényezők is fokozódó szerepet kezdtek játszani, s napjainkban már ott tartunk, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatmódosulás (változás) vetekszik a természeti okok által kiváltott éghajlatváltozások nagyságával. Figyelemre méltók az elmúlt évtizedek, évszázadok szélsőséges időjárási, éghajlati jelenségei (rendkívül tartós és gyakori aszályok, szélsőségesen meleg nyarak, ill. hideg telek, katasztrofális árvizeket keltő esőzések stb.). Elgondolkodtatnak továbbá azok a bizonyos térségekben és adott évtizedekben vélt vagy kimutatható, kisebb-nagyobb mértékű anomáliák és trendek az egyes klímaelemek idősorában, amelyek lehetnek az éghajlati állapot ingadozásai, de felfoghatók éghajlatváltozás előjeleként is. Ismeretes, hogy a rendelkezésre álló éghajlati adatbázis (nem elég hosszú sorozat, nem eléggé sűrű állomáshálózat, kevés légköri elemre kiterjedő adatgyűjtés stb.) nem teszi lehetővé az emberi tevékenység következtében fellépő éghajlatmódosulás (ilyen tevékenység többek között a már évezredek óta folyó öntözés, erdőirtás, mező- gazdasági termelés területi terjeszkedése, vetésszerkezetének változása, melioráció, folyószabályozás, ár- és belvízmentesítés, tavak, víztározók létesítése stb.), ill. a természeti (külső) okok miatti éghajlatváltozás egyértelmű különválasztását. Ezek a változások (természeti, ill. antropogén hatás) esetenként egymásra szuperponálódhatnak vagy kiolthatják egymást. Ennek ellenére célszerű, sőt szükséges mind az éghajlatváltozás vizsgálata a rendelkezésre álló módszerekkel, mind pedig az éghajlatváltozás ökológiai, gazdasági és társadalmi következményeinek feltárása, hogy ezeknek az új ismereteknek a birtokában kidolgozhatok legyenek a társadalom “válaszlépései", alkalmazkodási és fejlesztési stratégiái. A változó éghajlat állapotához való hatékonyabb alkalmazkodásnak ugyanis akkor is nagy a jelentősége, ha az egyirányú állapotváltozás (pl. az ármentesítés miatti “kiszáradás", vagy a globális fölmelegedés) hipotézise kezdetben számszerűen nem igazolható. Az éghajlatváltozás következményei ugyanis mind a természeti, mind a társadalmi-gazdasági folyamatokban bonyolult, egymáshoz hierarchikusan csatlakozó, ám a hatások folyamatát sokféle visszacsatolással is szabályozó láncolaton terjednek tovább. A hatások és kölcsönhatások számszerűsítése annál nehezebb, minél messzebbre akarunk visszanyúlni a történelmi, ill. geológiai múltba, noha a rendszeres meteorológiai észlelések előtti időszak éghajlati változásainak vizsgálatára is vannak módszerek. Igaz, a módszerek alkalmazhatósága függ az elvárt időbeli részletességtől és a vizsgált időszak hosszától, ill. az időskálán való elhelyezkedéstől. A történelmi és a geológiai “régmúlt” időskáláit, a klímaváltozás lehetséges természeti okait, valamint a különböző éghajlatalakító mechanizmusok jellemző időléptékeit a 45. ábrán tüntetjük fel KUTZBACH, J. E. nyomán (FARAGÓ T. et. al. szerk. 1991). Az ábrán felsorolt hatótényezők éghajlatalakító szerepe elfogadható pontossággal azonban csak a 103— 106 év közötti időskálán értelmezhető különböző feljegyzések és “leletek” elemzése útján. A fák évgyűrűinek elemzése révén pl. mintegy 3 ezer évre lehetett információkat kapni az éghajlat változásáról. Tavak fenékúledékeinek vizsgálatával 15 ezer évig lehetett visszanyúlni az éghajlati rendszerek megismerése terén. Több 10 ezer év éghajlata volt feltárható a pollenvizsgálatok alkalmazásával, míg a paleontológiái, geológiai leletekből, valamint a tengerszint változásokból 100 ezer éves nagyságrendben állapítható meg egy136