Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
II. RÉSZ A TERMÉSZETI VISZONYOK VÁLTOZÁSÁNAK ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKÍTÁSÁNAK MENETE A TÖRTÉNELMI KORBAN A XIX. SZÁZADIG
II. RÉSZ A TERMÉSZETI VISZONYOK VÁLTOZÁSÁNAK ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKÍTÁSÁNAK MENETE A TÖRTÉNELMI KORBAN A XIX. SZÁZADIG 1. A természetes tájfejlődés a történeti kor kezdetén A földi geoszférában folyó anyagmozgás-folyamatoknak az aktualizmus törvénye szerinti szemléletéből következik, hogy mindazon erőhatásokat, amelyek Földünk arculatát a jelenkorban alakítják, a múltban is működőnek tekintsünk. Ami a belső erőket illeti, az azok nyomán végbement kéregmozgások újholocén kori lehetséges és feltételezett menetéről már megemlékeztünk kötetünk I. részében. Az általuk létrehozott szintkülönbségek továbbra is észlelhetők országunk domborzatában a már felsorolt süllyedékek továbbélésében, az ott megszakítatlan folyóvízi feltöltő tevékenységben, ill. a nagy kiterjedésű lápi és mocsári területek létrejöttében. A folyóktól szállított szervetlen (mineralogén) üledék feltöltő hatását ott kiegészítette a nagy tömegű vízi növényzet organogén vagy biogén szukcessziója. Az ilyen természetű feltöltés megindult már a jelenkort megelőző szubboreális fázisban, a folyók helyenkénti mérsékelt, 3-5 m-es bevágódásával egyidejűleg. A feltöltődés fő idejét mégis inkább a későbbi időszakra kell helyeznünk, amikor a folyók mérsékelt bevágódása az időszakos árvizek fennmaradása mellett a lápi-mocsári növényzet életfeltételeit optimálissá tette. A folyóink helyi erózióbázisát képviselő síksági és medence felszíneken természetszerűleg még csekély, alig pár méteres nagyságú elmozdulások is éreztették befolyásoló szerepüket a vízhálózat irányítására. E legutolsó természetes vízhálózati fejlődésnek már írott történeti, ill. rajzos emlékei is vannak. A szubatlanti klímafázissal ugyanis beléptünk a történelmi korba, hiszen kezdete (Kr. e. 800) egybeesik a hazai vaskorszak kibontakozásával (hallstatti kultúra). Azok az írásos és kezdetleges térképes emlékek és ábrázolások, amelyek a Kr. utáni első századokról ránk maradtak, természetesen még nagyon megbízhatatlanok. Azonban nem lehet véletlen, hogy az ókor legkiválóbb kartográfusának, PTOLEMAIOSZnak az atlaszában a folyóhálózatnak a maitól eltérő sza125
