Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT

0 It IC 30 40 so Km

'----*— I-----1----1----1

38. ábra. A Tiszántúl vízjárta területei a szabályozások előtt (SZABOLCS I. után). - 1 = időszakosan vízjárta terület; 2 = állandóan vízjárta terület; 3 = száraz terület

Az ember az időszakosan vagy állandóan vízjárta területekből - gyakran csak néhány m-rel, sőt cm-rel! - kiemelkedő, de felszíni vízborításoktól mentes, szárazabb „hátakra” települt, s ezeket vonta (először) szántóföldi vagy kertészeti művelésbe. Ezeken a területeken ezért alig maradt meg a természetes vegetáció (többnyire ligetes sztyep, sztyep, vagy pusztagyep), s a talaj képződési folyamatok is egyre inkább az ember irányítása alá kerültek. Az ember alakította ki a talajhasználat módját, választotta

121