Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
a) negyedidőszaki (pleisztocén) üledékek:- eolikus lösz: száraz felszínekre telepítve a mai löszplatók területén, ma is többnyire jellegzetes, porózus lösz-karakterrel;- ún. infúziós („alföldi”) lösz: vízbe vagy időszakosan vízborította felszínekre ülepedve-telepítve a mélyebb fekvésű területeken; tömődött, hidromorf bélyegekben gazdag karakterrel; b) jelenkori (holocén) üledékek- széltelepítette (eolikus) homok, elsősorban a Duna-Tisza közi Hátság és a Nyírség területén;- folyóvízi üledékek (allüviumok) a folyók hajdani és jelenkori árterein;- lejtőhordalékok (kollúviumok) a medenceperemi területeken;- áttelepített lösz és löszös üledékek az Alföld egész területén végbemenő laterális erózió eredményeképpen. Fenti geológiai folyamatok alakították ki a makró-léptékben sík Alföld sajátos - és a talaj képződésben igen nagy szerepet játszó - (mikro)reliefjét is, amely igen változatos, gyakran mozaikosan tarka. 5.2. 1.2. Éghajlat Az Alföld éghajlatában egyaránt érvényesülnek atlanti, kontinentális, mediterrán hatások, s eredményeznek igen változatos tér- és időbeni megoszlású időjárási helyzeteket. Az Alföld éghajlatát az évi 10,5 °C évi középhőmérséklet, az 530-560 mm évi átlagos csapadékmennyiség mellett sokkal inkább jellemzi az éghajlati elemek igen nagy tér- és időbeni változékonysága. Érvényes ez a hőmérsékletre és a csapadékviszonyokra (P) egyaránt. Az évi 800-900 mm potenciális (szabad vízfelszínről történő) evapotranszspiráció (ETpot) azonban egyértelműen negatív vízmérleget jelez, amely különösen a meleg-száraz nyári hónapokban jelentős. A „negatív vízmérleg” pedig, amelyet a medenceperemek, ill. a magasabb részek felől a mélyebb részek felé történő felszíni lefolyás (R), a háromfázisú zónában történő oldalirányú talajnedvességszivárgás (S) és a horizontális talajvízáramlás (G) tart egyensúlyban, egyértelműen az anyagfelhalmozódási folyamatoknak kedvez. Hisz a fizikai evaporáció és az evapotranszspiráció gyakorlatilag csak vizet párologtat, a vízzel szállított oldott anyagok tehát felhalmozód(hat)nak. 5.2.1.3. Hidrológiai viszonyok Az Alföld a hidro(geo)lógiailag gyakorlatilag zárt, rossz természetes drénviszonyokkal rendelkező Kárpát-medence legmélyebb fekvésű része, amelynek egyetlen felszíni „megcsapolója” a Duna; felszín alatti vízelvezetése pedig gyakorlatilag nincs.
