Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

rázatát adja annak, hogy a talajok abszorpciós komplexusában a Na-ionok jelentős mértékben elszaporodtak és kialakult a jellegzetes profilú szolo- nyec talaj.

Az ismertetett folyamatok gyakran vezettek szikesedésre a Tiszántúlon abban az esetben is, amikor a talajvizszin a vizrendezések után ideiglenesen annyira süllyedt, hogy esetleg túlhaladta a kapilláris vizemelkedés magasságát, és abban az esetben is amikor ez nem történt meg.

Érdekes helyzetet teremtett az is, amikor maga a láp is sok oldható sót tartalmazott, valamint lefolyástalan és rossz vizáteresztő volt. Ilyen esetekben alig lugzódott ki a láp, s a kiszáradás után a természetes sófelhalmozódás következtében a legmélyebb pontokon alakultak ki a legszi- kesebb talajok.

Érdekes módon alakultak ki a nagy vidékre kiterjedő szikesek is, mint például a Hortobágy-vidék túlnyomó része. Ilyenkor nem a hajdani lápok szélén, hanem azok egész területén, különösen pedig a közepén jöttek létre a szikes talajok. Ismeretesek például a Hortobágyon a Csunya-föld vagy a Csécs-mocsár, amelyek a vidék legszikesebb területeit képezték, sokáig mocsarak voltak, s éppen a legmélyebb helyeiken alakultak ki a legszikesebb talajok. Rá lehet világítani továbbá arra is, hogy a Tiszántúlon a vizrendezések következtében a szologyosodásra kedvező feltételek mutatkoz- tak. Az időlegesen túl bő nedvesség feltételei, különösen a mikromélyedések- ben, a Tiszántúl sok olyan területén megvoltak, ahol a talajképződésre befolyást gyakoroltak az e szikes vidéken igen elterjedt hig nátriumsó-oldatok. Ily módon a tiszántúli szolonyec talajon jelentős része szologyos, mégpedig különböző mértékben.

A Tiszántúlon igen gyakori a szologyosodásnak az az esete is, amikor ez a folyamat közvetlenül a talaj felszínén kezdődik. Ez az eset akkor áll elő, midőn kérges vagy rögös szolonyecekkel együtt jelentkezik a szologyo- sodás. A felületen kezdődő szologyosodás esetében az időleges túl bő nedvesség a felületi rétegeket is átnedvesiti, hiszen ilyen talajoknál a viz gyakran sokáig megáll a felszínen. E módon az anaerob viszonyok mindjárt a felső réteget is uralják, tehát a szologyosodás nem az A szint mélyebb részénél, hanem mindjárt a felszíntől kedve jelentkezik. Itt csak röviden mutatunk rá arra is, hogy az öntözés, amely helyenként és időnként túl bő nedvességet hoz létre, ugyancsak kedvező viszonyokat teremt az előbb leirt folyamatra.

További nehéz kérdés, hogy a vízrendezési munkálatok milyen hatást gyakoroltak a szoloncsákos folyamatokra a Tiszántúlon. A kilugzás feltételeit már megismertük az előzőekben. Azonban láthattuk azt is az előzőekben, hogy ezt a folyamatot sem szabad általánosnak és egyértelműnek tekinteni. Az oldható sók kilugződása egyes helyeken előre haladhatott, más helyeken azonban akadályokba ütközhetett, elsősorban, azokon a területeken, ahol ma szolonyec és szology talajok találhatók.

Azokon a tiszántúli területeken, amelyeken a vizrendezések után is- 92 %