Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

látja a hatások eredőjét. Szerinte, ha a fagy beköszöntésekor a talaj nem volt beázva a természetes vizkapacitásig (vagyis viszonylag száraz volt), akkor a fagy nem rontja a talaj szerkezetét, sőt hatása még kedvező is a hantok porhanyitásával. így például a nem túl nedves agyagtalajok szerkezetét a fagy nagy mértékben javitja. Bőséges átnedvesedés esetében azonban a fagy ebben az értelemben is kedvezőtlen tényező, s ha a megfagyás és a felengedés a tél folyamán többször váltja egymást, a talaj szerkezetének leromlása tovább fokozódik. Ez a szerkezetet romboló hatás az erózió megjelenése szempontjából kettős, mert részben növeli a felszinen maradó, az- za lerohanó viz mennyiségét, részben előkészíti a felszint a lepusztuláshoz.

Mindezeknek az előzetes tanulmányoknak, megfontolásoknak figyelembevételével vizsgálták a Vízgazdálkodási Tanszék kutatói laboratóriumban 80 mm átmérőjű és 140 mm magas talajtömbökön a fagy hatását a talaj vízzárására. A két évi munka során összesen 58 talajmintánál vizsgálták fagyasztott állapotban a vizáteresztést. A talajminták genetikai tipusok szerint humuszos és kovárványos homokok, földes kopárok, erdőtalajon, csernoz- jomok és réti talajok voltak, egy esetben tőzeget is vizsgáltak. Kötöttség szerint a minták homokok, vályogos és agyagos homokok, homokos és agyagos vályogok, vályogok és agyagok voltak. A legtöbb minta a szántott rétegből, a minták egyötöde pedig a szántott réteg alatti rétegből való volt.

A vizsgálatoknál előzetesen fagyasztották a különböző víztartalmú mintákat, majd 0 C° körüli vizet szivárogtattak át rajtuk, s mérték az átszivárgó viz mennyiségét, az átszivárgási időt és több pontban a hőmérsékletet. A fagyott talajokon át szivárgó viz mennyiségét a 12-14 C°-u (laboratóriumi hőmérsékletű) talajmintákon át szivárgó mennyiséggel hasonlították össze, s számszerűen az ezek arányát kifejező viszonylagos vízáteresztő képességgel jellemezték.

A megfigyelési eredményekből néhányat a 15. és 16. ábrákon foglalunk össze. Ezek az ábrák bemutatják a főbb talajtípusokra a teljes pórus- tér függvényében az abszolút és a viszonylagos vizáteresztési értékeket.

(Az abszolút értékek ábrázolásánál csak azokat a mintákat vettük figyelembe, amelyeknél a minták hőmérséklete a 2 órai vizsgálati időszak végéig a fagypont alatt maradt. A viszonylagos vizáteresztési értékek felrajzolásánál pedig hőmérsékleti korrekcióval a fagypont fölé emelkedő hőmérsékletű mintákat is tekintetbe vettük.) Mint a két ábra határozottan mutatja az összefüggést a teljes pőrustérrel. A szóródás a legtöbb esetben jól indokol* ható, a genetikai és fizikai közvetlen jellemzésen túlmenően, a tágabb gravitációs pórustér alakulásával, annak a szükebb gravitációs pórustérre és a kapilláris-gravitációs pórustérre való osztásával.

A fagypont körüli hőmérséklet változásának hatása a 17. ábrán szemléltethető jól. Ez az ábra agyagos vályogtalaj 0-5 cm-es rétegből készített talajminta vizsgálati eredményeit mutatja be. A fagypontot elérve a vizát- eresztés nagy mértékben növekszik, majd mérséklődik ez a növekvés.

Legfőbb végső eredményeink a következőek voltak [14, 53j:- 77 -