Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Domborzati szempontok

A vizgyüjtőtér felülről a már vizsgált vízgyűjtőterülettel, oldalról, a vízgyűjtőterület határán át képzelt függőleges felülettel, alulról a legfelső, már összefüggő vízzáró rétegsorral határolt test. Ennek a testnek a felső kérgét adó talajok közrejátszanak a lehullott vagy kicsapódott víz további sorsának alakulásában. Ezeket a hatásokat a talajok hő- és vizháztartási sa játságaik révén, illetőleg az ezeket megszabó szöveti (mechanikai összetétel stb.), szerkezeti (morzsalékosság, térfogatsúly, hézagtérfogat stb.) és kötöttségi tulajdonságaik révén váltják ki. A talajérettség foka, a talaj humusztartalma, a talajhibák és nem utolsó sorban a talaj felszínének művelési módja, a vetésforgók jellege, a talaj trágyázása és javítása, végül általában minden biológiai, kémiai és fizikai változás ugyanezeket a hatásokat jellemzi vagy változtatja.

A vizgyüjtőtér sajátságai közül a továbbiakban elsősorban a talaj (1.43 - 1.46) és a talajvíz (1.44) szerepére leszünk tekintettel. A magyar síkvidéki vizgyüjtőterek osztályozásánál a talaj sajátságai jelentették a további alapot (9. ábra).

A hazai vizgyüjtőterek legjelentősebb osztályai a következők:

közel sik felszinü, mély fekvésű, laza altalaju, ill. közepesen kötött vagy kötött, vagy tőzeges talajú vizgyüjtőterek,

lejtős felszinü és magasabb fekvésű, laza vagy közepesen kötött talajú vizgyüjtőterek,

dombvidéki keskeny, öntéstalaju, árvédelmi töltésekkel védett vagy ármentesitetlen vizgyüjtőterek.

A közel sikfelszinü, mély fekvésű vizgyüjtőtereknél a legnagyobb magasságkülönbség is alig éri el a 10 m-t, a vizszinesés a csatornákban igen kicsi (kb. 10 cm/km), a felszíni viz a felszínen és a csatornákban egyaránt lassan mozog, a viz levezetése nehézségekbe ütközik, a talajvíz magasan van. A laza altalaju vizgyüjtőtereknél sok fakadóvizzel kell számolnunk, a közepesen kötött és a tőzeges talajú vizgyüjtőtereknél fakadó viz csak néha mutatkozik.

A lejtős felszinü és magasabb fekvésű vizgyüjtőtereken belüli magasságkülönbségek a 10 m-t meghaladják, gyakran a 30-40 m-t eléri a vizszin esése, s igy a viz sebessége is nagyobb lehet, mint a közel sik felszinü, mélyfekvésü vizgyüjtőtereknél, a felszíni viz gyorsabban vezethető le.

A laza talajú vizgyüjtőtereknél a mélyebb részeken a talajvizből származó felszíni vízzel is számolnunk kell.

A dombvidéki keskeny vizgyüjtőterek, a dombsorok lábai és a vízfolyások, vagy a vízfolyások árvédelmi töltései között húzódnak. A felszíni viz igen gyorsan gyülekezik össze. A talajvíz magas, gyakran kell felszíni vizekkel számolnunk. A dombok lábánál forrásvíz is jelentkezhefik.

A különböző osztályokba sorolt vizgyüjtőtereknél eltérőek a vizrende- 51 -