Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Meteorológiai szempontok

C5 3 hVI + 3 hVII+4 ^Vm +^hi’

(3)

C6 2,5*hl-15+2’0,h16-30+1’5,h31-60+^-hi+4hVIII+3hVn’

C6a 2,5,hl-10+2’0’hll-20+1,5,h21-30+h31-40+0’5,h41-50+0’25,h51-60

C7=C6 + h ’

(5)

(6)

ahol h az árhullámot kiváltó csapadék

hyj, h^jj stb. a folyamatot megelőző junius, julius stb. hónap ----- ------ csapadékának az összege,

h. az árhullámot kiváltó esőzés vagy olvadás kezdeti idő— pontját megelőző időszak egyes napjain lehullott csapadék mennyisége szeptember 1-éig visszamenőleg (az i a megelőzés sorszámát jelenti), stb. a megelőző időszak első, második, 15. napján

1-15’ h16-30

stb. lehullott csapadék mennyisége.

A lefolyási tényező vizsgálatánál visszatérünk majd ezeknek a csapadékindexeknek az elemzésére.

A hóié napi mennyiségének meghatározásánál vizháztartási vizsgálat utján járunk el. A vizháztartási vizsgálatnál a hőréteg által felvett és leadott vizmennyiségek egyensúlyát vizsgáljuk. A vizháztartási vizsgálat összefüggéseit a 6. táblázatban foglaljuk össze. Ennek a módszernek az alapjául a következő általános megfigyelési eredményeket fogadtuk el.

Megállapítható először is a térfogatsúlynak olyan alsó határértéke, amelynek kialakulásáig az olvadás során minden csepp hőié a hórétegben marad kapilláris és megfagyó vízként, és ugyancsak található olyan felső határértéke, amelynek kialakulásakor feltétlenül megindul a hóié elszivárgása, a hőréteg vizet vészit. Az alsó határérték hazai viszonyok között:

y =0,22 - 0,25 kg/1, (7)

a

a felső határértéke:

= 0,35 - 0,40 kg/1, (8)- 29 -