Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
3.137. A fajlagos vízhozam meghatározása normatívák segítségével Ezt az eljárást is Kienitz G. gondolatmeneté nyomán[ 51] mutatjuk be. A fajlagos vizhozam leggazdaságosabb értékének meghatározásához szükséges normatívák kialakításánál érdemes megvizsgálnunk a Vízügyi Tervező Irodának az előző módszerrel (3.136.) kidolgozott terveit. A. 28. táblázatban 16, részletes számítás utján kidolgozott, síkvidéki vízrendezési terv (49. ábra) adatait foglaljuk össze. A tervezési eljárás az egyes tervek esetében nem teljesen azonos, a tervek nem teljesen homogének. így például a kiindulási hidrológiai vizsgálat többféle: közvetlen észlelési adatok felhasználása és a levezetőrendszer hatásfokának (3.133., 37. ábra) figyelembevétele (10-16. és részben a 2. terv), közvetlen észlelési adatok felhasználása a hatásfok vizsgálata nélkül (az 1. és részben a 2. terv), a hidrológiai hasonlóság elvének alkalmazása (3. terv), teljesen empirikus ut követése (4. és 6-9. terv). A gazdaságossági vizsgálati módszer is igen változó. Mindemellett az említett tervek hidrológiai, műszaki, mezőgazdasági és gazdaságossági adatai általánosítható értékek, un. normatívák közelítő kidolgozására alkalmasaknak tekinthetők. A tervek nyomán levezetett legjelentősebb értéksor az évi átlagos fajlagos törzskárok értéksor (29. táblázat). Az évi átlagos fajlagos törzskár 50 év átlagaként megállapított érték (50. ábra). Mindezeket az értékeket a talajminőség függvényében vettük fel vál - tozőnak. A talajminőség tekinthető leginkább annak a tényezőnek, amely a legjobban jellemzi mindenféle (talajtani, növénytermesztési stb.) szempontból a mezőgazdasági kár értékét. A felszíni vízből származó kár mértékét közvetlenül két tényező határozza meg, a felszínen visszamaradó vízmennyiség és a fajlagos kár. Vizsgáljuk meg, hogy miképpen lehet ezen két tényező függvényében olyan jellemző mennyiséget levezetni, amely a kár mértékét valóban jól jellemzi. A felszíni vízkár az említett két tényezőnek szorzataként jellemezhető jói. Az elöntött terület kiterjedése ugyanis közvetlen kapcsolatban áll a keletkező felszíni viz mennyiségével és a kiépítés mértékével. Az utóbbi rendre különböző értékekre véve fel állandónak tekinthető. így önként adódik, hogy adott kiépítés mellett a keletkező kár nagysága a keletkező felszíni viz mennyiségének és a fajlagos kárnak szorzatos összefüggésével jellemezhető . Miután mindkét tényező függvénye a talaj termőrétegében[94] tározható viz mennyiségének (V^-nek), természetes, hogy létezik olyan f(V ) függvény is, amely a teljes vízkár és a talajminőség összefüggésének- 209 -
