Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
mennyiség a vízgyűjtő terület (F, km2) egységnyi részére általános esetben a következőképpen határozható meg: v = qT. T-qt.Z -qt.T+ — .Z és összevonással: % v = (q^, - qt) . T + (— - 1) . qt . Z > (133) (134) ahol v az un. fajlagos tározott vízmennyiség [amelyet a (133) egyenlet (137) alatti alakjában 1000 m^/km2-ben fejezünk ki] , q^, a T időtartamú esőzéshez és olvadáshoz tartozó fajlagos vízhozam a (31) egyenletnek megfelelően, ugyancsak l/sec.km2-ben. Vizsgáljuk meg mármost a felszínen tározandó fajlagos vízmennyiség szélső értékének meghatározása végett a (133) egyenletnek szélső értékét T változása mellett. A szélső érték helyén q2 (1 - m).a.T~m - qt + Z. .m.T111'1 = 0 . (135) T értéke első közelítésképpen: (136) második közelítésképpen pedig ennek felfelé, egész számra kerekített értéke szerint. Mindkét értékhez számítva a (135) egyenlet bal oldalát, interpolálással meghatározható a függvény zérus helyéhez tartozó T érték (T ), max amelynek a legnagyobb fajlagos tározott vízmennyiség (vmax> 10(10 m3/km2) felel meg, a következő mértékhelyes egyenlet szerint: max = 0,0864. (VTmax-V-C -q, .T + - max q Z ) (137)- 194 -
