Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

(120)

T- • C- h + |fh2+x) 1

2 . j + x

amiből a (118) és (119) értéket behelyettesítve:

■= 0,

(z - h) _ 1 _ „

ttt ■ rt (1 * n 0 ,

2 ,2 2.z

z - h

vagy másképpen:

m

(z - h)

1

(z + h) . (z - h) 2 . z Az utóbbi egyenletből z kifejezhető:

h

= 0

z =

2.m - 1

(121)

(122)

(123)

Visszahelyettesitéssel megkaphatjuk x, illetőleg T értékét (119), (118), (117) és (116) egyenlet:

x = z2 - h2 =

(2.m-l)

2 2 2 u2 h -(2.m-l).h -h =----------------j-í------(

2.m - 1)- h2. [l - (2.m - l)2j _ 4.m.h2.(1-m) _ T

(2,m - 1)

(2.m-l)

(124)

ahonnan a szélső érték helyén:

T =Z

4.m. ( — ) . (1-m)

______2. l________~

(

2.m-l)2

m.t2. (1-m) (2. m-1)2

(125)

Állapítsuk meg még a következő számítások kedvéért, hogy abban az esetben, ha T zérushoz közeledik, hová tart a (107) egyenlet szerint mégha tározott a . A l’Háspital szabályt alkalmazva igazolható, hogy:- 191 -