Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
a vízszállításba. Ezeknek a feltételeknek megfelelően valamely vizsgált csa- tomaszelvényen átfolyó vízmennyiség időbeni változása trapézzal, vagy ha az esőzés vagy az olvadás időtartama (T, nap) éppen egyenlő az összegyüle- kezési idővel (T , nap), háromszöggel ábrázolható (40. ábra). Mármost ha a felszíni vizeket nem azonnal levezetendőnek tételezzük fel, hanem csak a tűrési időnek megfelelő idő alatt, akkor lényegében megengedjük, hogy a viz egy része a tűrési időn bellii a területen visszamaradjon, ideiglenesen tározódjék. Másképpen ez azt jelenti, hogy a csatorna- rendszert nem a háromszög vagy trapéz alakú összegyülekezési ábra által megadott legnagyobb q (egyszerűbben q^) értékre (40. ábra), hanem annál kisebb, olyan q^ értékre építjük ki, amelynél az ábráról leolvasható el- öntési idő (t) kisebb a tűrési időnél (t J, vagy legfeljebb egyenlő azzal. Ennek megfelelően a bal oldali, vonalkázott, trapéz alakú területrészt azt a viz- • mennyiséget mutatja, amely a csatorna elégtelen méretei miatt már nem folyhat le, s igy a felszínen tározódik. A jobb oldali területrész pedig a fokozatosan felszabaduló csatornán utólag lefolyt vízmennyiséget jelenti. Vizsgáljuk meg ezek után az adott feltételek mellett a tervezéshez mértékadó fajlagos_vizhozam (q^) megállapításainak lehetőségeit. A 40. ábra nyomán felírható az alapesetre a következő terliletegyenlőség: T. qT = t.qt + T . \ 1 (105) ahol q^ jelenti azt a fajlagos vízhozamot, amelyre a csatornahálózatot kiépítve, az az adott esőzési vagy olvadási (T időtartamú) folyamat esetében biztosítja, hogy a terület ne kerülhessen a t tűrési időnél hosszabb ideig viz alá. — A (105) egyenletet q^ -vei osztva és átrendezve: L . \ + t . % T = 0, ahonnan értéke: ± f t +4.Z.T 2 .Z (106- 186 -
