Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

ahol H

a hasznosításra tervbevett viz mennyisége,

E a tározóból levezetendő fölösleges viz mennyisége,

P^, a tározó vízfelületének párolgása,

E a tározóból elszivárgó viz mennyisége és

1 s

T a tározó vízmennyiségének változása.

A tározódé vagy a tározóból távozó viz mennyisége innen:

T= H-(Eh + E+ETg+PT) , (101)

amely érték pozitív, a tározó telik, ha:

H > (Eh + E + ETs + PT)

és negativ, mert a tározó ürül, ha:

H < (Eh + E + ETs + PT) .

a tározóba folyó víz mennyisége,

A fenti vizháztartási egyenletek egyes értékei azonos időegységre (például napra, dekádra, hónapra) vonatkoznak és általában mm értékűek.

Maga a tározási vizsgálat a vizháztartási egyenlet egyes tagjainak folyamatos, időegységről időegységre kiterjedő tanulmányozásából, és az egyes tagokat jellemző értékek folyamatos összegezéséből áll:

rT = Th - n (Eh + E + ETs + PT) , (102)

vagy

Et= E h - ( £Eh + EE+ZlETs + Ept) . (103)

A folyamatos összegezést ábrázoló vonalak (38. és 39. ábra) meghatározásával kapcsolatban megemlítjük a következőket:

a H H vonalat a megfigyelt naponkénti, dekádonkénti vagy havi

lefolyási értékek alapján állapítjuk meg,

a ü E^ vonalat, egyenletesnek tételezve fel a mezőgazdasági ter--------- melési idényben a vízfogyasztást, egyenesnek vettük fel,- 181 -