Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

is megtaláljuk. A Q és V mennyiségek közötti összefüggést Puppininek olyan módon sikerült felállítania, hogy mindkét mennyiséget a nedvesített keresztmetszeti terület függvényében fejezte ki.

Vegyük először a V esetét. Ha csak egyetlen csatornáról lenne szó, amelynek esése és keresztmetszete állandó, akkor nyilvánvaló, hogy a vizsgált keresztszelvény felett tározódó V vizmennyi ség és a nedvesített keresztszelvényterület között egyenes arányosság állna fenn. Ez az ará- nyosság közelítőleg fennáll akkor is, ha a csatorna változó szelvényű, vagy csatornahálózattá ágazik szét. Ha még figyelembe vesszük, hogy bármely eső alkalmával a vizek összegyülekezésének megfelelően a mederben folyó Q vízmennyiség bizonyos törvényszerűség szerint egy maximális értékhez közeledve növekedik, és ha a tetszőleges eső következtében a vizsgált keresztmetszeten át folyó maximális vízmennyiséget Q^-mel, a megfelelő

nedvesített területet f -mel, az egyidejűleg tározódott vízmennyiséget m

V -mel jelöljük, akkor az említett arányosságot a:

= másként V=-rí— .V (82)

V f f m

mm m

egyenlet fejezi ki.

Ami a Q mennyiséget illeti, azt a Manning-féle érdességi tényezővel a következőképpen fejezhetjük ki:

Q = f. C. I( R.I = f. C. I1/2. R1/2 = f. X . R1/Ó. I1/2. R1/2

= X.f.I1/2.R2/3 , (83)

ahol C a Chézy-féle sebességi tényező,

R a hidraulikus sugár,

£ a vízfelszín esése,

X a Manning-féle érdességi tényező reciprok értéke.

Az _f és R mennyiségek között azonban a mederszelvény alakjához igazodó összefüggés van. Ha például a mederszelvény széles derékszögű négyszög, amikor tehát.a hidraulikus sugár a vízmélységgel egyenlőnek vehető. akkor R és f között egyszerűen arányosság áll fenn. Azaz R = A^.f

(ahol Aj az arányossági tényező). Ha ellenben a csatornát az un. legkedvezőbb trapézszelvény szerint készítettük, akkor az R a keresztmetszeti- 170 -