Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

s bizonyos fokig a határhelyzeten belül (t < T) is, a következő feltételt vonja maga után:

v.T < L . (51)

Ha az utóbbi feltétel teljesül, a vizhozam, amely az időben folytonosan növekedő, az esőzés végső időpontjában a következő értéket veszi fel (49/b):

Q = <*. i . y . v . T .

(e2- J-T-l)

S.T (e2, S‘T+l).

(52)

A határhelyzeten belül (t < T) előfordulhat azonban az is, hogy:

v.T > L, (53)

s ekkor találhatunk olyan t = t időpontot, amelynél:

v . t^ = L . (54)

At < t < T tartományban a vizhozam az A pontra a (48) összefüggéssel az x = L helyen számítható. A 0 < t < t^ tartományban pedig a (49/b) összefüggésből határozható meg. Könnyű igazolni, hogy a t = tj, = ^ helyen a két összefüggés ugyanazt az eredményt adja.

2. Vizsgáljuk a továbbiakban a t > T esetét, azaz az eső utáni folyaX

matot. A t = T + ^ ^ pillanatban megindul az apadás a A x szélességű AB’C’D felületen (31. ábra). A vízgyűjtőterület többi részén tart még kisebb-nagyobb mértékben az árhullám.

Az AB’C’D felület szélességét az

X = = v (t - T) (55)

feltétel szabja megy

A_t idő növekedésével az apadás ter jed a vizgyüjtőterületen felfelé. Adott t_ időpontban ezt a terjedést (B" C") a következő feltétel határozza meg:- 163 -