Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
h = max ß • h (45) 1 + max (t - T) (Ezen egyenlet szerint t = oo esetben h = 0.) A vizlepel vastagságának időbeli változását ismerve már számítható a vízhozam változása: q = ß. h . dx = ß . dx . h • 1 max i + ß. h max (t - T) (46/a) és figyelemmel arra, hogy: q = ß . dx . h Tnax ' i max q = 1 + V ß. h ax max (t - T) (46/b) b) Összegyíilekezés tetszőleges nagyságú derékszögű négyszögii felületen (31. ábra ABCD felületén) A vizet az AB gyűjtőcsatorna gyűjti össze v sebességgel. Vizsgáljuk a Q vízhozam változását a gyűjtőcsatorna A szelvényében. f A vizsgálatot a változó_t időtartam (32) és (33) szerinti értéktartományaira végezzük el. 1. Vizsgáljuk először a t < T esetet, azaz az eső alatti folyamatot. A Q vízhozam t_ időpontjában az a) alatt tárgyalt elemi felületek azon vizr r X állításainak összegéből számítható, amennyit t - — időpontban szállítanak. Ezek a vízmennyiségek érnek el ugyanis at_ időpontban az A szelvényhez. A (43/a) egyenlet nyomán írható, hogy egyetlen elemi felület által szállított víz mennyisége: dq =oC. i . y . dx . e1 2-J.(t-^) -1 e2-J.<t">+i (47/a)- 161
