Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok

bértől októberig terjedő hónapok csapadékának az összegét megadó csapadék-index), a talajfagy, a párolgás és a transzpiráciő összege, valamint a lefolyási tényező között állapit meg kapcsolatot [94, 120].

A továbbiakban bemutatunk néhány újabb vizsgálati eredményt.

A felületi víz keletkezése szempontjából végzett vizsgálatok közül jelentősek Kozák I. vizsgálatai [75] is, aki MR-40-es szórófej segítségével vizsgálta az esőcseppek hatását a talajra, a felszini viz keletkezésének első időszakát, az un. tócsásodást.

Kozák I. Hajdúszoboszlón 5-6 atm. nyomás esetében, a szórófejtől 2,5, valamint 7,5 m távolságra, vetésre előkészített, frissen megmunkált, porhanyős száraz talajon kimutatta, hogy tócsa nem keletkezett annak ellenére, hogy ezekre a helyekre 930 percen át, összesen 279, illetőleg 149 mm esőt adagolt ki a szórófej. Ugyanakkor a 12,5, 17,5 és 22,5 m távolságban levő mérési pontokon 775 perc vízadagolás és 74,4, 99,5 és 67, 0 mm összes vizmennyiség kiadása után a tócsásodás beállott és a környezetben a viz a felszínnek mintegy 50 %-át elborította. Ha ugyanakkor ismerjük azt, hogy az 5 m-ként felállított észlelőhelyeken a 10 mm csapadék által 1 cm^ területre juttatott energia 0, 47, 4,23, 13,38, 17, 65 illetőleg 4

22, 0.10 erg., és a teljes vizmennyiség adagolása után a talajra érkezett összes energia értéke a mérési pontok sorrendjében 13,2, 63,1 99, 6 4 2

175,8 és 147.2.10 erg/cm volt, akkor világosan rajzolódik ki az összefüggés , amely szerint a jelentkező felületi viz szoros összefüggésben van az eső minőségével, hevességével, a cseppek nagyságával, az eső által a talajjal közölt energia mennyiségével.

Gábriel A. gödöllői kísérleteinél [75] 2x20 m nagyságú parcellákon tanulmányozta 1959-ben és 1961-ben a felületi viz keletkezését, mozgását, a lefolyó viz mennyiségét, a viz által mozgatott talaj mennyiségét, értékelve a különböző csapadékok és a növénytermesztés során szóba jöhető lényegesebb kezelések által előidézett hatásokat (16/a-b táblázat). Vizsgáljuk meg például a 16/b táblázaton a műveletlen és vetetlen, sarabolt és vetetlen, őszi búzával vízszintes sorban és lejtő irányban vetett, kukoricával és takarmányrépával fedett parcellákra hullott csapadék lefolyási té- nyezőit. Megállapítható, hogy a lefolyási tényező értéke május hó 29-én 0,004-0.314. junius 19-én 0', 013-0, 308 között változik, attól függően, hogy az egyes parcellák milyen kezelést kaptak. A lefolyási tényező tehát igen változó.

Hasonló vizsgálatokkal foglalkozott ugyancsak 1960-ban és 1961-ben Sági K. Kisújszálláson [90 és 75] 21,5x154 m méretű parcellákon. A lefolyási adatokat a 17/a-b táblázatban szemléltetjük.

A lefolyási tényező értéke a 4. jelű kukorica-parcellán az 1960. július 16-i kis mennyiségű esőnél 0,086, az augusztus 10-i nagyobb vizmeny- nyiségü öntözésnél 0. A lefolyási tényező igen változó. A változás bizonyos- 122 -