Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok

tői kezdve a vizhozam megint csökken. A vízhozam-változási vonalnál eléggé jól elválasztható a hóolvadásből, illetőleg az esőből származó levonuló vízmennyiség.

A XX. Árapasztón levő 12. mérési szelvénynél (23. ábra) a vízhozamok időbeni változása alig mutat valami összefüggést is a napi meteorológiai eseményekkel. A csatorna vízgyűjtőterülete, annak fizikai sajátságai megmagyarázzák ezt a helyzetet. A területnek a talaja túlnyomóan homok, aminek megfelelően a lefolyó vízmennyiségek csak kiegyenlítetten juthatnak a csatornahálózatba. Érdekes, hogy a február 24-25-i esőzés hatását egyáltalán nem mutatja a 12. mérési hely vizhozam-változási vonala. A március 12-14-e közötti eső hatása is csak erősen késleltetve, március 18-a körül jelentkezik.

A Dunavölgyi-főcsatornán levő 2/a. mérési szelvénynél a vízhozamok változása hasonló az 1. mérési szelvényben megfigyelhető változásához.

Az ehhez tartozó vízgyűjtőterület döntően határozza meg a Duna-Tisza-csa- toma 1. szelvényének vizhozam-változásait.

További érdekes eredmény a mély vezetésű Duna-Tisza-csatornába beszivárgó talajvizek mennyiségének az elemzése. A vizsgálatot végzők a XXVI. Árapasztón és a Dunaharaszti-tüsgát között a vizhozam növekedését figyelték meg, ami semmi körülmények között sem magyarázható a Duna- Tisza-csatoma saját közvetlen vízgyűjtőterületéről befolyó vízmennyiséggel, hiszen a terület erősen homokos és a másodrendű csatornahálózata fejletlen. A vízgyűjtőterület nagysága különben sem indokolja az átlagban mintegy 3,5 m^/s-os többletet. Ennek a növekedésnek egyetlen magyarázata, a nagyfokú talajvizáramlás, amely északról déli irányú, és a Duna kavics vonulatát követi. Ugyanilyen jellegű beáramlást észleltek talajvízből a nyári öntözővizhozam mérése alkalmából is. Öntözési idényben a beáramló vízmennyiség 1,5-2,0 mfys érték körül ingadozott.

Érdekes következtetést vonnak le a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság mérnökei a Duna-Tisza-csatorna február 25-i és május 1-ei vizhozam hossz-szelvényéből. Ezen alkalmakkor a vizhozam különbség még az előzőekben megállapítottnál is jóval nagyobb volt, 4,5 m^/s nagyságren dü. Ennek okát szélhatással magyarázzák. A vizmérés előtti nap mindkét alkalommal igen erős ENY-NY szél volt. Ez az erős szél véleményük szerint a Duna-Tisza-csätoma vizét Sári irányába visszatorlasztotta. A mérés napjára megszűnt a szél, s a visszatorlódott vízmennyiség lefolyt. A szél okozta torlódás eredményét 1 m^/s körüli vízhozamra becsülték.

A vizháztartási egyenlet megoldásából még bemutatunk néhány végső adatot. A dunavölgyi rendszer területén az 1966. évi nedves időszakban a lehullott csapadék 33,5 %-a folyt le. Ezt az értéket 20 évenkénti gyakoriságúnak tekintik. Megállapították azt is, hogy a februári és márciusi vizsgálati időszakban összesen 59 napon, az átlagos fajlagos lefolyás 10,6 l/s.km^-re, a csúcsérték pedig 18,6 1/s.km^-re becsülhető.- 115 -