Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok
Kunpeszéri- és a XXX. csatornán levő Ürbői-zsilip lezárásával megszüntették, a Baja környéki területek tehermentesítésére. így tehát a XXX. csatorna felső és középső szakasza, a Dunavölgyi-főcsatorna Sári-Kunpeszér közötti szakasza, az I. Árapasztó alsó szakasza, és az utóbbiba XXXI. és XL. csatorna, a Szunyogi-szivattyútelepen át, a Dömsödi-zsilipen keresztül gravitációsan Urithető a Soroksári Dunaágba. A 3. és 4. rendszert (4. ábra) a XXXI. és a XXX. csatorna alsó, az I. Árapasztótól délre levő szakaszai jelentik. Ez a két csatorna jelenlegi állapotában nem csapolható meg a Soroksári Dunaág felé, igy tehát a viz Baja irányába folyik. Végezetül szólni kell a Soroksári Dunaágról, annak működéséről, tekintettel arra, hogy ez a Duna-Tisza-csatoma és az I. Árapasztó befogadója, tehát ide folyik a Duna-Tisza-csatoma és az I. Árapasztó befogadója, tehát ide folyik a Dunavölgyi rendszerből távozó felszini viz túlnyomó része is. A Soroksári Dunaág vizszine a Kvassai- és a Tassi-zsilipekkel szabályozható. Belvizes időszakban kívánatos, hogy ez a vizszin a lehető legalacsonyabb legyen, mert ezáltal egyrészt a XX. Árapasztó csatorna vizszine süllyeszthető, és igy a XX. vízrendszer víztelenítése gyorsítható. Ugyancsak süllyeszthető az I. Árapasztó Szúnyog és Dömsöd közötti szakaszán a vizszin, ami azért jelentős, mert ez a csatornaszakasz függőmedrü, tehát ha a vizszin magas, a viz a környező területek felé szivárog. A soroksári Dunaág vizszinének csökkentésével természetesen hátrányok is járnak (hajózás, ipari vízkivételek, vizerőtelep működése), azonban ezeket a hátrányokat a gyorsabb vizlevezetés érdekében tűrni kell. Kellemetlen tényezőként jelentkezhet a vizlevezetés időszakában egy Nagy-dunai árhullám abban az esetben, ha szintje Tassnál meghaladja a Soroksári Dunaág szintjét. Ez esetben ugyanis a Tassi-zsilipet betétgerendával kell lezárni, és a vizátemelést gépi utón kell megoldani. Vizsgáljuk meg ezek után a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vizsgálatainak egy-két eredményét. Az egyik érdekes megfigyelés a vízhozamok időbeli változásában mutatkozó különbség. A 23. ábra három dunavölgyi mérőállomásra tünteti fel a vízhozamok időbeni változását 1966. februárjában és márciusában. A változások jellege a három esetben eléggé eltérő. A Duna-Tisza-csatorna torkolati szelvényénél levő 1. mérési helynél (23. ábra) a vízhozamok változása igen jól mutatja az időjárás változásait. A február 2-ától meginduló olvadás eredményeképpen a vízhozam 2,5-szeresére nőtt, majd a talaj felszínén ideiglenesen tározódó vizek mennyiségének csökkenésével az 1. szelvény vízhozama is lassan csökken. A február 24-25-i esőzés a vízhozam ugrásszerű növekedését okozta, majd ezen csapadékvíz gyors lefolyásával a vízhozam is rohamosan csökkent. Ennek megfelelően a március 4-i érték már bele illeszkedik az eső előtti apadás vonalába. A március 12-14. között lehullott csapadék is jól látható ugrást eredményezett. Ettől az időpont - 113 i