Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok

Kunpeszéri- és a XXX. csatornán levő Ürbői-zsilip lezárásával megszün­tették, a Baja környéki területek tehermentesítésére. így tehát a XXX. csa­torna felső és középső szakasza, a Dunavölgyi-főcsatorna Sári-Kunpeszér közötti szakasza, az I. Árapasztó alsó szakasza, és az utóbbiba XXXI. és XL. csatorna, a Szunyogi-szivattyútelepen át, a Dömsödi-zsilipen keresz­tül gravitációsan Urithető a Soroksári Dunaágba. A 3. és 4. rendszert (4. ábra) a XXXI. és a XXX. csatorna alsó, az I. Árapasztótól délre levő szakaszai jelentik. Ez a két csatorna jelenlegi állapotában nem csapolható meg a Soroksári Dunaág felé, igy tehát a viz Baja irányába folyik. Végezetül szólni kell a Soroksári Dunaágról, annak működéséről, te­kintettel arra, hogy ez a Duna-Tisza-csatoma és az I. Árapasztó befogadó­ja, tehát ide folyik a Duna-Tisza-csatoma és az I. Árapasztó befogadója, tehát ide folyik a Dunavölgyi rendszerből távozó felszini viz túlnyomó ré­sze is. A Soroksári Dunaág vizszine a Kvassai- és a Tassi-zsilipekkel szabályozható. Belvizes időszakban kívánatos, hogy ez a vizszin a lehető legalacso­nyabb legyen, mert ezáltal egyrészt a XX. Árapasztó csatorna vizszine süllyeszthető, és igy a XX. vízrendszer víztelenítése gyorsítható. Ugyan­csak süllyeszthető az I. Árapasztó Szúnyog és Dömsöd közötti szakaszán a vizszin, ami azért jelentős, mert ez a csatornaszakasz függőmedrü, tehát ha a vizszin magas, a viz a környező területek felé szivárog. A soroksári Dunaág vizszinének csökkentésével természetesen hátrányok is járnak (ha­józás, ipari vízkivételek, vizerőtelep működése), azonban ezeket a hátrá­nyokat a gyorsabb vizlevezetés érdekében tűrni kell. Kellemetlen tényezőként jelentkezhet a vizlevezetés időszakában egy Nagy-dunai árhullám abban az esetben, ha szintje Tassnál meghaladja a Soroksári Dunaág szintjét. Ez esetben ugyanis a Tassi-zsilipet betétgeren­dával kell lezárni, és a vizátemelést gépi utón kell megoldani. Vizsgáljuk meg ezek után a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vizsgálatainak egy-két eredményét. Az egyik érdekes megfigyelés a vízhozamok időbeli változásában mu­tatkozó különbség. A 23. ábra három dunavölgyi mérőállomásra tünteti fel a vízhozamok időbeni változását 1966. februárjában és márciusában. A vál­tozások jellege a három esetben eléggé eltérő. A Duna-Tisza-csatorna torkolati szelvényénél levő 1. mérési helynél (23. ábra) a vízhozamok vál­tozása igen jól mutatja az időjárás változásait. A február 2-ától meginduló olvadás eredményeképpen a vízhozam 2,5-szeresére nőtt, majd a talaj fel­színén ideiglenesen tározódó vizek mennyiségének csökkenésével az 1. szel­vény vízhozama is lassan csökken. A február 24-25-i esőzés a vízhozam ug­rásszerű növekedését okozta, majd ezen csapadékvíz gyors lefolyásával a vízhozam is rohamosan csökkent. Ennek megfelelően a március 4-i érték már bele illeszkedik az eső előtti apadás vonalába. A március 12-14. kö­zött lehullott csapadék is jól látható ugrást eredményezett. Ettől az időpont ­- 113 ­i

Next

/
Thumbnails
Contents