Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

sakor függvénye a talajfagy két irányú, felülről és alulról végbemenő felengedésének. Vizsgáljunk meg néhány jellemzőt.

A vízzáró képességre a vizsgálatok szerint elsősorban a P„, P és a P,-fi s Js.

nagysága, illetőleg a megoszlása P^ és P^ között az irányadó. Minél nagyobb a P értéke a teljes P^-hez viszonyítva, egyébként változatlan P^-nél,

annál vizzáróbb a talaj. P_ megoszlása különben P és P. között a felső, a ta_G g kg

lajmüvelés által megzavart talajrétegben elmosódottan jelentkezik, az alsó zavartalan talajrétegekben viszont jól érzékelhető, a humusztartalom és az anyakőzet minőségének függvényében. A vizzárási-vizáteresztési vizsgálatoknál gondosan határoztuk meg a pőrustér különböző részeit, s eredményeinket elsősorban ezek függvényében vezettük le.

A nedvesség megjelenésének, megfagyási folyamatának a megismerésénél a kiindulást ugyancsak a pórustér már vázolt felépítése adja. Ez már döntő a nedvesség folyékony halmazállapotban való megjelenésénél is, azaz hogy az higroszkópos, a részecskék felszínéhez közvetlenül kötött, kapilláris vagy egyszerűen gravitációs jellegü-e? A viz megfagyását, a jég szerkezetét szintén szabályozza. A talaj kapilláris pőrusterében például amorf a jég, a kapillárisoknál nagyobb pórusokból álló térben (P - VK ) pedig kristályos a jég szerkezete. A talajban különbözőképpen kötött viz más- és másképpen fagy meg. Bouyou- cos szerint a talaj nedvességének egy része még -72 C°-on sem fagy meg, s igy jelentős hidegkészletet halmozhat fel. Blonkin és Rosenfeld szerint a kis összporozitásu és kevéssé nedves talajban apró kristályos, a nagy összporozi- tásu és nedves talajban nagyobb kristályokból épül fel a pórusok jege.

Az előzetes átnedvesedés mértéke, az őszi, tél-elejei esőzések vizmeny- nyisége, amint ezt külföldi vizsgálatok megmutatták, szoros kapcsolatban (a kapcsolati tényező 0, 8 - 0, 9) van a fagy következtében fellépő vízzárással.

A vízzárást fokozhatja a fagyott talaj alatti felfelé irányuló nedvességvándorlás. Elősegítheti ezt még főleg hómentes, de vékony hóréteggel fedett talajon is a kicsapódás a levegőből. Ezeknek a folyamatoknak a következtében a természetes vízkészlet meg is haladhatja a vizkapacitás értékét, a talaj meg is emelkedhet, fagyphpok jelentkezhetnek. Részünkre azonban különösen fontos, részben, hogy igen tömötté, vizet záróvá válhatik fagyott állapotában a talaj, részben, hogy az olvadás pillanatában igen nagy lehet a felső talajrétegek víztartalma, s az elsárosodásra való hajlam erősen növekedhet.

A talajfagy szérkezetet alakitó hatása közvetve szintén kihathat az eróziós folyamatok változásaira. Különösen jelentősek itt Kirpanova vizsgálatai, aki a talaj pillanatnyi nedvességállapotában látja a hatások eredőjét. Szerinte, ha a fagy beköszöntésekor a talaj nem volt beázva a természetes vizkapa- citásig (vagyis viszonylag száraz volt), akkor a fagy nem rontja a talaj szerkezetét, sőt hatása még kedvező is a hantok porhanyitásával. így például a nem túl nedves agyagtalajok szerkezetét a fagy nagymértékben javítja. Bőséges átnedvesedés esetében azonban a fagy ebben az értelemben is kedvezőtlen tényező, s ha a megfagyás és a felengedés a tél folyamán többször váltja egymást, a talaj szerkezetének leromlása tovább fokozódik. Ez a szerkezetet romboló ha- 22 -