Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

A vizsgálat következő lépése annak eldöntése, hogy az adott bázis időszakot figyelembe véve van-e valamilyen határozott összefüggés az 1, 2, ..., 6 napos időtartam alatt lehulló maximális évenkénti csapadékmennyiségek eloszlása között. Amennyiben ilyen összefüggés található, az nyilvánvalóan a különböző eloszlásfüggvények paraméterei közötti összefüggésben kell, hogy jelentkezzék. Mivel pedig a (4) és (5) egyenlőségek értelmében az eloszlás azn, A,

M és D jellemző mennyiségek közül bármelyik kettővel egyértelműen meghatározható, magától értetődő az a törekvés, hogy az

n = n (T), A = A (T), M = M (T) és D = D (T) (6/a-d)

függvények közül azt a kettőt válasszuk ki, melyek felhasználása a számítások gyakorlati végrehajtásánál a legegyszerűbb megoldást nyújtja.

Az ilyen szempontok szerint végzett részletes vizsgálatok végül is az

n = n (T) és M = M (T)

függvénykapcsolatok felhasználását indokolták.

Az n paraméter értéke ugyanis csupán az alapul vett bázis-időszaktól függ, mig adott bázis-időszak esetében a vizsgált időtartam hosszának függvényében egy középérték (n^) körül szabálytalanul ingadozik (2/a. ábra):

n = nk = áll. (7)

A maximális évenkénti csapadékmennyiségek középértéke (M^) pedig adott

bázis-időszak esetében, a vizsgált időtartam hosszával rendkívül szabályos módon parabolikusán változik, vagyis szabatos módon áll fenn a középérték és az időtartam között az

Mk = a . Tb (8)

függvénykapcsolat (2/b. ábra).

A kiegyenlítéssel kapott nk és Mk értékek megbízhatósága természetesen

attól függ, hogy a kiegyenlített értékek segítségével meghatározott eloszlásfüggvények hogyan illeszkednek az empirikus eloszlásfüggvényre.

Ezeknek az nk és Mk értékeknek alapján kiszámítható minden egyes mintára a A = A k paraméter értéke is. Az nk és a A^ alapján meghatározhatók-10 -