Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)

4. A vizsgálat elvi kérdései

4.624.2 Az evapotranszspiráció meghatározása a hidrológiai rendszer-vizsgálatokhoz

Számításainkhoz a potenciális evapotranszspirációt Antal E. nyomán [4] számítjuk:

"A potenciális evapotranszspirációt a párafelvevő rendszer kapacitása (a levegő párologtatóképessége) szabja meg. "

Szabad vízfelület, vagy teljesen telitett talaj esetében a vizleadó alrendszerben mindig van jelen elérhető formában viz, igy a tényleges párolgás (PNT) közelítéseképpen (PNTp) egyenlőnek vehető. Az utóbbi számításához az

Antal-féle képletet használhatjuk:

PNTp = °* 9 (E-e) °* 7 (! + at)4’ 8 mm/nap, (71)

ahol

E a t hőmérséklethez tartozó telítési páranyomás, e a levegő tényleges páranyomásának napi középértéke,

(E - e) a telítési hiány napi középértéke.

Amennyiben nem e-vel, hanem r %-kal (relativ páratartalommal) kívánunk számolni, az előző képlet átalakítható:

P

NTp

0, 9

(1+at)

4,8

mm/nap.

(71/a)

Ez a képlet a Thorntwaite és a Haude-képlet kombinációja, de az állandók már Antal nyomán a tényleges hazai viszonyokat tükrözik. A képlet a napsugárzás hatásait a C hőmérsékletekkel veszi figyelembe.

"Az előző (71) és (71 /a) képletek a szabad vizfelszinü P^ potenciális

evapotranszspirációját adják meg, ami csak a csapadék jelentkezését követően (amikor a terep felszínét vizréteg borítja), lesz azonos a párolgás tényleges értékével. Egyébként a talaj tényleges transzspirációját a fedőrétegben rendelkezésre álló készletnek, a (V^)-nek, ill. a növények fiziológiai tényezőinek figyelembevételével kell készíteni a következő tapasztalati képletek alapján:

P =aP, (72)

NT fp ' ;

ahol

<á+ B ^

oc = -------- 6

1 + ,B

(73)

ahol: B az un. Antal-féle növényállandó, mig

K- 65 -