Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)
4. A vizsgálat elvi kérdései
Keressük meg most q^ szélső értékét (q^. max) T változásának függvényében. Az igy kapott qt max megadja majd a legnagyobb csatornakiépitési fokot, amelynél az elöntési idő semmilyen esetben sem haladja meg a mező- gazdasági tűrési időt (t ^ tQ). Ez a szélsőérték-hely: T max 2 m t (1-m) 2 ’ T (m-1) (62) Abban az általános esetben, amikor T max T + t, (63) azaz az összegyülekezési és az elöntési idő összegénél q^ max értéket igen egyszerűen kapjuk meg: tmax =■= aT~m = a (T + t) m (64) Ha a (63) feltétel nem teljesül, akkor természetesen a T szélső értékhelyének (62) megfelelően kell a q, -ot számítanunk. t max Gyakorlati feldolgozás céljaira az 5. ábrán látható görbeseregtipusban adjuk meg az a = 100-hoz és m = 0,62-höz tartozó, valamint a különböző m és T értékekhez a q, értékét. ^t max Ha az a értéke: a + 100, akkor az I. táblázat alapján felvett a-értékkel egyszerűen számolhatunk, miután az a egyszerű szorzó állandó. Külön adjuk meg a 6. ábrán C23-25I] az a = 100, és az eltérő m (m = 0, 5 , 0,6, 0,7) t és t értékhez tartozó q értékeket. Közbeeső m-értékekhez a o t max q értéke interpolálással határozható meg. i max Ez a vázolt eljárás a q^ érték meghatározására a gyakorlati megfigyelések szerint elég jó, elfogadható értéket ad (mert szerintünk ma a különböző empirikus és félempirikus eljárások között a legmegbízhatóbb értékeket adja). A mértékadó fajlagos vízhozam ismeretében meghatározható a vízgyűjtőterület mély részeit - a tűrési időn belül - elöntő vízmennyiség várható legnagyobb fajlagos értéke is) a legnagyobb visszamaradt vagy tározódott vizmeny- nyiség fajlagos értéke vmax: 10* m2/km2). Induljunk ki újból a 4. ábrából. A tározandó vízmennyiséget a sűrűn vo- nalkázott terület jelképezi, mert ez adja meg a felszínen jelentkező és a csatornában levezethető vízmennyiségek különbségét, azaz a felszínen vissza- 52 -
