Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
IV. Hajózsilipek
96 " Jelöljük a csatornában a hullán magasságát az Időszak olaján au-Tál ás az Időszak végén z.-el. A várakozóhely felülete legyen O JFm2. Z„ + X o Az Időszak alatt tározódott vízmennyiség ahol A az időszakos nagyságát jelenti. Ez az egyenlet azt fejei! ki, hogy a várakozóhelyben tározódlk a befolyó és a csatornába elfolyó vízmennyiség különbsége. Yh Sk YhSk 2 “ * 2 “ *■ 2 itt a csatorna szélességét jelenti. A három utolsó egyenlet összevonásából 2 í + Vv S h Sk A X természetesen lebst negativ is. Ilymódon a csatorna torkolatára számított hullámalak a csatornába való belépésekor, a medersurlódás hatása miatt még módosul. A súrlódás a csatornába belépő hullám magasságát növeli, mégpedig a hosszú hullámoknál erősebben, rövideknél azonban alig. Minthogy a növekedés nem lényeges, általában 10 %-ot nem halad meg számítással való meghatározása elhagyható. Lényegesebb szerepe van a súrlódásnak a hullám fokozatos slmorzsolásában. A súrlódás a hullám eimrgiatartalmát állandóan csökkenti. A cáj kkenés annál erőteljesebb, minél nagyobb a hullámban lévő viz v^ sebessége A V-, sebesség csökkenése t idő alatt következő képletből számítható: ez alatt az idő alatt a hullám L - v^ t utat tesz meg. A képletében v-^ a sebesség az időszak elején, v^ pedig az időszal végén.
