Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
IV. Hajózsilipek
83 A vízszintesen magosztott emalőkaou kedvezőbb, mert emelésekor az alsó tábla a fals; tábla mögé csúszik ás Így az emelőszerkezet alacsonyabbra kerülhet. Ez az alső fő kapuinál különösen kedvező. A kapuemelő szerkezet az alsé táblát mozgatja, eme lésénél az alső tábla, a felsőt mihelyt a mögé kerül, magával viszi a lagfel- cőbb állásba. Süllyesztésnél a két tábla együtt süllyed, amíg a fel^ő tábla helyűre nem kerül és amikor itt megakad, csak az alsé tábla ereszkedik tovább. A felső tábla teljesen kiegyensulyoshaté, az alsőt azonhan nem szokták kiegyensúlyozni, azért, hogy súlya a küszöbön a jő záráshoz szükséges nyomást magadja. Alsó főben alkalmazva a két tábla közötti vízszintes csatlakozást úgy kall elrendezni, hogy a legkisebb hajózási vizszint fölé essék és azzal tömitésa állandóan ellenőrizhető legyen. A vízszintesen megosztott emelőkapu főként alsó kapu céljaira alkalmas. A felső fő elzárás sára alkalmas a szegmens kapu, amely töltés szempontjából ugyanolyan megoldást jelent, mint az emelőkapuj a mozgató szerkezet részére azonban nem szükséges olyan magas építmény. Teljesen kiegyensúlyozható és mozgatásához kevés erő szükséges. /53. ábra/. A tömítés megoldására érdakes példa az Odora csatornázásakor alkalmazott excenter körül forduló szegmens tábla. Itt a táblát mozgatás alatt az excenter elmozdításával az érintkező küszöbtől és az oldalaktól mintegy 10 cm távolságban tartják és a csukott helyzetben lévé kaput mozgatás után. az excenter elfordításával szorítják annyira a küszöbhöz, illetve az oldalsó tömitőrészekhez, hogy tökéletes vízzárást érnek el./54.ábra/ 53. ábra Kamratöltés emelőkapuval
