Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)

III. Hajózható csatornák

*

Hajóforditók, kitérő- és várakozóhalyek- 58 A hajóforditók legcélszerűbb megoldása a háromszög alakú fordító. Ezt olyan méretekkel kell készíteni, hogy a leghosszabb uszály is az átmenő forgalom zavarása nélkül fordíthasson benne. Célszerű a hajóforditók partjait, még ha azokat rakodásra nem használják is, burkolni. Rakodókhoz mindig kell hajóforditót tervezni. Kikötőkben a hajóforditó a kikötő-bejárat közelében, de minden esetre még bent a kikötőben legyen, mert igy zavarja a fordítás a legkevésbbé a csatorna forgalmát. A hajóforditók vízmélysége, mint a kikötőkben és rakodókon is, akkor elegendő, ha a legnagyobb merülésű terhelt uszály alatt 50 cm vizróteget biztosit.

Egyjáratu forgalomra tervezett csatornákban feltétlenül kell kitérő helyekről gondoskodni. A kitérők hossza a mértékadó uszálynak legalább 3 hosszával legyen egyenlő. Célszerű azonban kitérőket kisebb uszályok kétirányú forgalmára berendezett csatornákhoz •is létesiteni, akkor, ha azon időnkint nagyobb uszályok is közlekedhetnek, hogy igy a rendkívüli esetben közlekedő uszályok minél kevésbbé zavarják a kisebb hajók forgalmát /33.ábra/

33« ábra Kitérő-hely

A kitérők helyét a forgalom sűrűsége szabja meg. A kitérők csak akkor segítik élő a forgalmat, ha a csatorna mentén a jelentő és jelzőszolgálat jól működik.

A hajózsilipek előtt és azok után a csatorna megfelelő szélesítésével gondoskodni kell arról, hogy a zsilipelésre várakozó hajók ne zavarják a zsilipbe be- vagy onnan kivontatandó hajók