Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)

Tartalomjegyzék

- 21 A folyócsatornázás müvet

а. / A gátaknak, ha egyób vízhasznosítási célok további igényekkel nem lépnek fel, a következő kívánalmakat kell kielégíteniük:

1. / A legnagyobb vizet lényeges duzzasztás nélkül kell át- bocsátanluk.

2. / A felnyitott gátnak egyik nyílása tegye lehetővé a veszélytelen áthajózást.

3. / A gát nyílásának legalább egyik küszöbe a folyó fenék- szintjének magasságában legyen, a hordaléklevonulás biztosítására.

4. / A mozgó gátrészek a legnagyobb duzzasztáskor és fagyban is kezelhetők legyenek. Télen üzemben nem tartott gátaknál elegendő, ha a mozgó részek mérsékelt fagyban még üzemképesek.

5. / A gát a jég levonulását tegye lehetővé. Télen üzemben levő vízlépcsőknél ez alkalmas süllyeszthető elzárószerkezettel biztosítható /billenőtáblás gát, kétrészes süllyeszthető tábla, stb./.

б. / A zárt gáton elcsurgó viz ne legyen több, mint g legkisebb vízhozam.

7./ A gát feleljen meg a sztatikái és hidraulikai követelményeknek és ne okozzon fenákkimosásokat.

A fenti követelményekből látható, hogy kizárólag állógáttal csak egész ritka esetben, jól beágyazott folyónál lehet a duzzasztást megoldani. Vegyes gátak kiszélesedett vagy mesterségesen szélesített helyeken már szóba jöhetnek. Ilyenkor az álló gátrész a duzzasztott viz túlfolyójaként működik. Felnyitható gátak alkalmazása a leggyakoribb.

Régebben kizárólag hajózást vagy öntözést szolgáló gátakként gyakran alkalmazták a tűs gátakat. Ezek épitése olcsó, kezelésük egyszerű, azonban nem használhatók télen, vízzárásuk nem tökéletes és kezelésük sok időt vesz igénybe.

A gátak helyének megválasztásánál az első támpontot a folyó hosszszelvénye adja. A vízlépcsőket célszerű úgy elosztani, hogy a kívánt hajózási mélységet biztosítsák és megközelítőleg egyI