Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
II. Folyócsatornázások
- 13 szabályozási művök fenntartása, gázlórendezések, stb./ a kétféle vlzlut összehasonlításakor nem döntőek, mert a medret más szempontokból is gondozni kell. Természetes vlziutakon a forgalom növekedésével könnyebben és olcsóbban lehet lépést tartani, mint a mesterséges vlslutakoi>|, ahol a forgalom növekedése nemcsak a kikötök fejlesztését, hanem a zsilipek számának emelését és esetleg a csatorna bővítését is kívánja» Bár agy vlzluthálósatban a 'iormészetes vizlutak egyrészt kedvezőtlenek, mert a hajók kihasználását a mesterséges vlzluta- kon is csökkenthetik, másrészt beruházás szempontjából kedvezően befolyásolják a hálózat kiépítési költségeit és ezáltal csökken-, tik a vlzissállités terhelt» II. POLYÓCSATOHNÁZÁSOK A folyóosatornázás célja a hajózási vízmélységnek a folyószabályozással elérhető mértéken túl való biztosítása. A folyó- osatornázásnál a folyó esését duzzasztógétakkal egyes helyekre összevonjak, a vízlépcsőn ét hajózsilipek biztosítják a forgalmat. A vízlépcsők esése növekvő vízállásnál mindig kisebb lesz, és az árvízhez közelálló vízállásoknál teljesen eltűnik. A lépcsők elhelyezésére háromféle esetet különböztetünk meg; a/ A legkisebb vízálláshoz tartozó duzzasztást görbe eléri a-felfelé következő lépcsőt. A hajózási mélységet az egész bögé- •ben a duzzasztógát biztosítja. A hajózási mélységek szempontjából ez a legkedvezőbb eset, azonban ha sok gátat kíván, a beruházási összeg és a hajók várakozási ideje a vízlépcsőknél erősen megnőhet. b/ A legkisebb vízálláshoz tartozó duzzasztást görbe nem éri el a felső vízlépcsőt, vagy csak olyan kis duzzasztást okos, hogy a hajózási mélységet nem biztosítja. Ilyen esetben ezen a szakaszon folyószabályozással, vagy fenéklépcső kotráséval kell a hajózási mélységet előállítani. A fenéklépcsőnél figyelőnél kell lenni arra, hogy a lépcső felett leszívást görbe keletkezik, és ezért a vízállás növekedésével a duzzasztás csak akkor szűntethető meg, ha a leszívott
