Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)

V. Hajózható csatornák vízgazdálkodása

104 "

B./ A vizbevételek

A csatorna vízveszteségének fedezésére nem szokás a csapadékból származó és a talajból beszivárgó vizeket számításba venni. Ezek növelik a vízellátás biztonságát és szerepet játszhatnak egys bögák vizfeleslegének levezetésére szolgáló túlfolyók méretezésekor.

A csatornába bevezetett üzemvizek mennyisége általában szintén igen csekély. Köztük komoly mennyiséget az ipartelepek hűtővize tehet ki. Tekintve, hogy ilyenkor a vízkivétel is a csatornából történik, a visszavezetett hűtővíz a vízkivétel nagyrészének fedezésére szolgálhat, vízkivételkor tehát egyszerűen csak > azzal a vízmennyiséggel számolunk, amely a csatorna vízháztartása részére végleg elveszett. Ennek és az összes többi vízveszteségnek pótlásáról a csatorna táplálóvize gondoskodik. A vízveszteségeknek bögénkint való összeállítása képet nyújt arról, hogy hol lép fel a legnagyobb vízhiány és hol várható esetleg vlzfe- lesleg. Egylejtésü csatornákban a legnagyobb vízhiány nyilván a felső végen lesz, kétlejtésüekben a gerinctartályban. Ha gravitációs táplálóviz bőven áll rendelkezésre, a csatorna táplálására mértékadó a legnagyobb fogyasztású zsilip, a vlztáplálás a csatorna legmagasabb pontjáról történhet, és a tulbő vizű bögék vizfeleslegei túlfolyókon vagy az alsóbb bögéken keresztül elve- zethetők, vagy keresztezett vízfolyásokba ereszthetők. Beruházás szempontjából ez a legkedvezőbb megoldás.

Ha a vízzel takarékoskodni kell, akkor elsősorban a legnagyobb vizfogyasztásu zsilip vízszükségletének csökkentése mérlegelendő. Itt nagy beruházást igénylő takarékzsilip, esetleg hajó- emelő, vagy nagy üzemköltségü viz-visszaszivattyuzás jöhet számításba.

Háromféle megoldás gazdaságossága szempontjából figyelembe kell venni:

1. / A beruházási költségeket,

2. / az üzemköltségeket,

3. / a fenntartási költségeket,

4. / a hajózási üzemköltségek változását.

i