Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

Pótlások az 1700 előtti évek megfigyeléseihez

1613-1632

571

1613. TÁLLYA. „A város tulajdonát képező tályai szőlőkből 93 hordó bor nyeretett.” (Myskovszky, 121.)

1614. augusztus 18 25. BRASSÓ. Nyolc napon át éjjel-nappal esett... a vizek megáradtak. (Quellen, Brassó, V. 502.)

1616. FERTŐ-TÓ a nagy szárazság miatt 5 lábnyi és 3 hiívelyknyrvel apadt. (Michel, Sammlungen, 15.)

1617. augusztus 29. SZEPESSÉG. Sz. János fővétele napján, amikor az emberek a földeken a kévéket kötözték, du. borzalmas zivatar keletkezett, villámcsapásokkal, majd a rettenetes égi zaj után — mintha hegyek omlanának össze - jégeső vette kezdetét; s Goldsberg, Leibic, Majerka [Mayerhof], Szászvásár [Hundertmark] vidékén elverte a gabonát. Nagy árvíz keletkezett a felhő- szakadás iitán s vagy 80 barom megfulladt. Ettől eltekintve ez az év jó termést adott, de nagy a pénzhiány. (Bredetzky, Neue Beyträge, 39.)

1618. SZEPESSÉG. Nagy aszály és Mihály napja előtt nem tudtak vetni. (Bredetzky, Neue Beyträge, 39.)

1618. december 24. SZIKSZÓ Kassáról írják, hogy a Szikszó melletti folyócska \Máata\ karácsony napjától három napon át vérré változott, erősen befagyott, s amikor a jeget feltörték, alatta a víz még mindig vérszínű volt. (Rózsa Gy., Gutenberg Jahrbuch, 1962 : 358.)

1618. NAGYSZOMBAT. A Tirnava állítólagos nagy árvize (P.Z. 1768. márc. 9.)

1619. február 15. Ugyancsak Kassáról írják, hogy KALLÓTÓL két mérföldnyire lévő CAMERHÁZA faluban a harangok megszólaltak anélkül, hogy szél fújt volna, vagy emberek kondították volna meg, és amint tűzvészkor vagy zivatari harangszóra, az emberek a faluban összefutottak. (Gutenberg Jahrbuch, 1962.)

1619. június 29. SZEPESSÉG. A z áradás nagy kárt okozott. (Bredetzky, Neue Beyträge, 40.)

1619. SZEPESSÉG. A földeken nagy volt az egérkár. (Bredetzky, Neue Beyträge, 40.)

1621. MAGYARORSZÁG. Nagy himlőjárvány pusztított a gyermekek közt, s az idősebbek közül sokan vérhasban haltak el. Még állati dögvész is volt. Felhő- szakadás okozta át víz jelentős károkat okozott. (Bredetzky, Neue Beyträge, 40.)

1622. BÁRTFA. Ez évben a dühöngő pestisben Bártfán 2 hó alatt több, mint 2000 ember halt el. (Miskovszky, 121.)

1623. SOPRON. „Iszonyú drágaság sanyargatta Sopront. Egy mérő Búza a piaczon tíz talléron vagy is 150 irtokon kelt, egy pár ökörért 150 tallérokat vagy is 2250 irtokat, egy pár disznóért 25 tallérokat vagy is 375 irtokat adtak. Égy arany 25 frtokon kelt.” (Drinóczy, Böngészet, 141.)

1625. TÁLLYA. „Az Bányiaszon [szőlőhegy] való szöllőpásztornak vöttem puskaport, mert az sok madár miá nem tud vala mit tönni—50 dénár.” (Ada., I. 1895 : 22., Myskovszky, 121.)

1629. július 10. SZEPESSÉG. A hegyekből oly nagy tömegű lepkeraj [káposztalepke] jelent meg, hogy még a napot is elsötétítették. Különböző csoportokra oszlottak szét, egy részű ka város irányába repült, s utána a kertekben, földeken mindent felzabált. Lerakták petéiket, amelynek hernyói ősszel a káposztát elpusztították. (Bredetzky, Neue Beyträge, 41.)

1631. augusztus 12. SZEPESSÉG. Oly jégeső volt a Szepesség számos helyén, hogy az a gabona nagy részét elpusztította. (Bredetzky, Neue Beyträge, 4L)

1632. „Tomkó János zágrábi segédpüspök beszámolójában megemlítette, hogy a (zágrábi) káptalant és a (horvátországi) híveket egyaránt nagy szegénységbe