Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Naplókivonatok és műszeres feljegyzések - 1. Ferences rendház, Gyöngyös 1706–1800
472 1740-1767 JÁSZBERÉNYbe ment, hogy a tanítás ne szüneteljen. Mivel a ragály GYÖNGYÖSön terjedt, s végül is a nagy pestis nevet kapta, el kellett különíteni a lelkipásztorokat azoktól a páterektől, akiket a megbetegedettek ápolására osztottak be. 1740. A káptalan gyűlését a pestis miatt nem tarthatták meg. 1742. Az előző év [1741] decemberében nagy földalatti áradás kezdődött [igen magas talajvíz], és ebben az évben is állandóan tartott, úgyhogy a boroshordókat ki kellett hozni a pincéből és a lakószobákban őrizni. A víz a pincében oly magasra nőtt, hogy már fél lábnyi is volt. Bár 3 héten keresztül állandóan hordták ki a vizet, az bizony nem csökkent. 1742 nyarán apadt le magától és száradt ki a pince; szeptemberben homokkal feltöltötték. 1763. Miután majdnem egész februárban kellemes, nyugodt és szinte tavaszi időjárás volt, a hónap végén és március elején olyan meleg lett, hogy a cellákat sem kellett fűteni, s már 3 napja a virágoskertet is megművelték, sőt virágok is nyíltak; mindezek után március 11-én elkezdett havazni, és a hó az egész földet beborította, ez nap este a hideg erősödött, és három nap alatt olyan keménnyé vált, amilyet öreg emberek [ebben az időszakban] sem tapasztaltak. A hideg sok újszülött bárányt, sőt juhot és embert is elpusztított. Nagy volt a juhveszteség a Tisza táján, mert a hideg szél behajtotta őket a vízbe, és elmerültek; nagy volt a juhászok és gazdák vesztesége. A szőlőműveseknek kára is csak sok év alatt volt helyrehozható, mert az előző meleg időjárásban a legtöbb szőlőt már nyitották, és így a hideg nemcsak a vesszőket hanem nagyrészt a tőkéket is kipusztította. Az időjárásnak ezt a változását előre érezték a madarak, különösen a seregélyek. Nagy csapatokban behúzódtak tornyainkba. A testvérek az öreg toronyban 86-ot fogtak meg közülök. Többet, sőt majdnem mindet megfoghatták volna, ha előbb észreveszik és nagyobb óvatossággal, ill. körültekintéssel végezték volna, összefogásukat. Másnap este lehetett látni, hogy a seregélyek a város felett röpködnek, különösen a füstölgő kémények felett, s így melegszenek. Megjelentek tornyaink körül is, de nem várták meg a fogásukra leselkedő testvéreinket. Ezután április 10-éig változékony idő volt, a hideg hol növekedett, hol enyhült. Néha havazott is, de az nem volt tartós. A Gergely-napi hidegre [márc. 12.] ma is emlékeznek az emberek. október. Az állandó esők miatt ismét földalatti vízáradás volt, úgyhogy a zárda pincéje megtelt vízzel, s más segítség nem volt, minthogy a boltozat áttörésével a konyhán keresztül csövön át kiszivattyúzták a vizet. 1767. május 3. Májusban az ilyenkor már szokatlan havazás hideggel párosulva a fákban és szőlőtőkékben sok kárt okozott.
