Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1797 443 hal-csikok végkép kivesztek, a vizi szárnyas állatok is kevesen mutatták magokat. Nevezetes és a késő maradéknak is tudományul szolgálható dolog volt ezen esztendőben az, hogy a bor termés ugyan az itt való szóllőkben csak középszerű volt, de a szüntelen tartó hévség miatt a szőllők annyira megértek és összetepedtek, hogy kivált a homokos részen való szőllőknek borai olyan édesek és egyszersmind hathatós erejűek lettek, a milyenre a most élő emberek nem emlékeznek. Ámbár pedig a boroknak ezen nagy édességéről közönségesen jövendölték, hogy megfognának eczetesedni, de a jövendölés nem lett igaz, mert a boraikat huzamossabb ideig tartó lakosok tapasztalták, hogy az ilyen édes és erős borok sem meg nem eczetesedtek, sem pedig szinöket el nem hagyták. A szüret után az ilyen jó borok akójának ára volt 1 frt 30 kr , a más esztendőre által maradt (régi) boroknak 3—4 frtra ment akója, sőt példa volt reá, hogy Pesten ménen bor számba 9 frton is adatott el. A gabona termés és széna takarítás igen csekély lévén, elszéledt a nép a távol vármegyékbe élelme keresése végett; a marhák elesége pedig, a késői esőzések után felverődött ballangó- kóró által, elég marha döggel nyomorúságosán pótoltatott ki.” (Toóth J., 44.) SOPRON. Igen enyhe telünk (179(1/97) volt, sem hó, sem hideg nem volt. Kevés, de oly jó és erős bor termett, hogy égetett. Gabona közepesen sikerült. (Bruckner.) VERSEC. „Midőn ezen év tavaszi időjárása az 1794 évihez hasonló szűk termést helyezett kilátásba; esetleges újabb éhínség elhárítása végett elrendelte a temesvári Kamarai igazgatóság, hogy minden egyes lakos 10 fészekkel ültessen burgonyát.” (Milleker, Versec, I. 257.) VERSEC. Ez az év újabb nyomorúságot hozott Versecre. „A sáskák, amelyek a 18-ik században már kétszer, úgymint 1749- és 1782-ben meglátogatták vala vidékünket, a mondott évben még nagyobb tömegekben jelentek meg, szerencsére az un. »nagy rét« nádasait lepték el.” Temes, Torontál és Krassó megyék hatóságait értesítették s segítséget kértek. ,,. . . hatósági vezetés alatt e megyék lakosai, magukkal hozván igavonó lovaikat is, ... egyesülve a versecziekkel felváltva tanyáztak éjjel nappal a nagy rét körül, de ez alatt a kora hajnali órákat kivéve, legmélyebb csendben kellett maradniok, nehogy a falánk vendégeket felriasszák, melyeket következő módon iparkodtak elpusztítani. Minden nap éjfél után egy órakor taraczk lövéssel adták az első jelt a város háza előtt. Az adott jelre minden házból indúlt egy egy személy az előre meghatározott helyre, . . . újabb taraczk lövéssel adtak jelt. Ezer és ezernyi ember fogta körül a nagy rétet és egy pont felé terelte a sáskákat; majd megnyílt több helyen a hajtok által képezett kör, hogy a készen tartott lovakat a körülzárt térre bocsássák, ezeket azután ostorokkal mindaddig köriil-köriil zavarták, mig nád és sáskák össze tapostattak annyira, hogy a tér mintegy polyvával behintettnek látszott. Ez az eljárás naponta reggel 6 — 7 óráig tartott, addig t.i. mig a harmat mely a rovarok röphártyáit összetapasztotta, föl nem száradt. Mihelyt azonban a nap a látóhatár fölé emelkedett és a rovarok felszáradt szárnyaikat mozgatni kezdették, mozsárdurranással adott újabb jelre visszavonult ember és barom, hogy majdan a következő napon újból hozzá fogjanak az irtáshoz. Ezen csapás 3- 4 hétig tartott.” (I. h., I. 256.)
