Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

39(5

1792

reggel hol egy hüvelyk [214 cm] és hol tenyérnyi [10—12 cm] magasságú volt. (I. h., szept. 25.)

szeptember 7. SZENTENDRE. A Magyar Hírmondó Szentendrén élt levelezője hosszabb cikket írt „Szentendrei tapasztalatok” címen a szeptemberben volt „égi háborúkról”. Ezt a cikket — szerzője ismeretlen — tekinthetjük az első összefoglaló zivatartanulmánynak, amely kiterjeszkedik a jégesőkre, villámcsapásokra és szélviharokra is. A dolgozatból, amelynek címe: „A menykőhullás által okozott szomorú történetek”, időrendi sorban a megfigyeléseket az alábbiakban közlöm. (M. H„ okt. 2ü.)

szeptember 7. SZENTENDRE. „. . . Nyoltzadfél óra volt, midőn vatsorára hivattat- tam. A’ szobámból, egy nagy udvaron kell által menni és Refektoriumba (ebédlő ’s vatsoráló vagy egy szóval evő-házba.)336 A’ mint mendegéltem las- satskán a’ sűrű villámlások’ világánál: olly suhogást hallottam, mint mikor Göttingában a’ Professor Lichtenberg’ nagy elektrika makhinájában az elek- trizáltatott üveg keretéből, által foly az úgy neveztetett electrophorba az elektrika matéria. Nem lehet jobban elő adni ezen suhogásnak mivoltát, mintha azt mondom, hogy nagyon hasonlít ahoz a’ hanghoz, mellyet eszközöl ezen szócskáknak — kész, kész, kész egymásután igen lassan való mondogálása. Minek utánna tovább is halgatództam volna; végtére abban a’ gondolatban erősödtem meg, hogy nem egyéb okozta légyen a’ lassú suhogást, vagy zúgást, hanem a’ bő elektrika matériának vagy a’felhőkből a’ földbe, minta’ temérdek nagy tartályába, ’s méhébe a’ elektrika matériának; vagy pedig ebből a’ felhőkbe való által — származása : a’ minthogy tsak hamar azután bé is ütött a’ menykő a’ szomszédunkba, ’s olly szakadatlanúl kezdett villámlani, hogy égni láttatott az Ég’ boltozattya.” (Uo. okt. 26.)

szeptember 7. PINCEHELY. (Tolna m.) „. . . egyszerre lángba borult Sept. 7-dikén a’ torony, a’ templommal együtt. Még a’ harangok, és az óra is össze olvadtak...” (M. H., okt. 26.)

szeptember 7. TISZASAS. (Jász. N. K. Sz. m.) „Az nap Sas nevű helységnél a’ Tisza mellett, menedékhelyet kerestek tiz Gyermekek az égi-háború előtt. Kilentzen egy kunyhóba vették magokat. A’ tizedik nem fért belé; de nagy szerentséjére. mert a’ kunyhót meg-ütötte a’ mennykő ’s a’ benne volt 9 Gyermekeket mind meg-ölte.” (Uo.)

szeptember 7. CSOMA. (Somogy m.) „Egy pajtát és egy házat égetett-el, a villám.” (Uo.)

szeptember 7. KECSKEMÉT. ,,A’ mint egy Magyar, és Görög Asszony - mindketten Ketskemétről valók — utaztak volna a’ napon: a’ lovakat kotsistól együtt agyon tsapta a’ mennykő; a’ két Asszony is mint-egy 3 óráig magán kívül volt; akkor ugyan tsak feleszméltek, ’s nagy nehezen bévántzorogtak (botorkáltak) a’ Városba; de még Okt 3-dikán is feküdtek.” (Uo.)

szeptember 7. „JÁSZBERÉNY-ben is négy személyeket ölt-meg, a’ már sokszor említett Sept. 7-dikén, az égi tűz. SÁG. [Hont m.] . . . tiszta idő volt egyéb- aránt ez nap, hanem egy kis felhő kerekedett egyszerre, mellyből véletlenül le tsapott a’ menykő, egy Rátz Kereskedőnek ujj épületjébe. A’ Gazdát, ki éppen keresztelői vendégséget akart tartani, ’s poharakat mosott a’ konyhán, agyon ütötte, úgy nem különben hat esztendős fiatskáját is a’ második szobában. A’ szolgáló Leányon, ki nem messze állott volt a’ szerentsétlen Gazdától, semmi veszedelem nem esett; úgy a’ Gazdaasszonyon sem, a’ ki a’ második szobában

336 A cikk írója papi ember lehetett.